BENDEGÚZ HÍREK

A független, hiteles magyar hírforrás!

logo


Isten hozott

A NÉMET ENERGIAFORRADALOM BUKÁSA


A NÉMET ENERGIAFORRADALOM BUKÁSA

2018.03.19.

A paksi telephelyen építendő két új blokk politikai és szakmai ellenzői ahhoz, hogy igazolják a megújuló energiaforrások létjogosultságát és azt, hogy az atomenergia teljesen kiváltható, nagyon gyakran emlegetik követendő példaként Németországot, mint a nap- és szélenergia-felhasználás fellegvárát.

Az ellenzők ugyanakkor soha nem beszélnek arról, hogy az erőltetett német megújulós fejlesztéseknek súlyos energetikai, klímavédelmi, versenyképességi, ellátásbiztonsági, egészségügyi, sőt környezeti következményei vannak.

A következmények egyike, hogy Németországban településeket, sőt templomokat is rombolnak a német atomerőművek bezárására hozott politikai döntés és a megújuló energiaforrások támogatásának közvetett következményeként. Az atomerőművek villamosenergia-termelésből való kivezetése és a megújulók egyre nagyobb térnyerése miatt a német rendszerben továbbra is nélkülözhetetlenek a folyamatos villamosenergia-termelésre képes szénerőművek is.

Németországban január elején egyszerűen ledózerolták az Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. A falu egy részét és a kórházat már korábban lebontották, és felszámolták a temetőt is.

Nézzük meg az ideáig vezető utat!

A német kormány 2011-ben a fukusimai atomerőműben történt baleset után döntött az ország összes atomerőművének leállításáról, valamint a megújuló energiaforrások, különösen az időjárásfüggő szél- és naperőművek erőltetett fejlesztéséről. Németországban a nap- és a szélerőművek beépített összteljesítménye 2005 és 2017 között ötszörösére nőtt és elérte a 98,37 GW-ot. Ugyanakkor ez növekedés nem eredményezi az eredeti klímavédelmi célok teljesülését, sőt, a helyzet tovább romlott ebben a tekintetben.  

2017-ben a német erőművek beépített összteljesítménye 202,43 GW, a villamosenergia-ellátásban, az össztermelésük pedig nettó 548 TWh volt. A nap- és szélerőművek a beépített összteljesítmény csaknem 49 százalékát adták, ám az összes villamosenergia-termelésnek csak 26 százalékát biztosították. Az időjárásfüggő megújulóknál tehát nem a beépített kapacitás a mérvadó, hanem az, hogy mennyi villamos energiát termelnek ténylegesen (1. ábra).

1. ábra. A németországi erőművi kapacitások és a villamosenergia-termelés 2017. évi megoszlása Forrásadat: Energy Charts1. ábra. A németországi erőművi kapacitások és a villamosenergia-termelés 2017. évi megoszlása Forrásadat: Energy Charts

Közben a németországi villamosenergia-termelés 61 százalékát továbbra is a szén- és gázerőművek, illetve a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították. Ráadásul a szénerőművek termelése dominált! Tavaly a virtuális dobogó tetején továbbra is a szénerőművi termelés állt: 216,7 TWh, 46,34 GW beépített teljesítmény mellett, a második volt a szél alapú termelés: 103,65 TWh, a beépített teljesítmény 55,55 GW, a harmadik pedig a nukleáris alapú termelés, amely 72,14 TWh-t adott 10,8 GW beépített teljesítménnyel. A napenergia csak a 6. volt a sorban (termelés: 38,89 TWh, beépített teljesítmény: 42,82 GW).

Tavaly a német atomerőművek 76,4, a szénerőművek pedig 53,4 százalékos éves teljesítmény-kihasználtsággal termelték a villamos energiát. Ugyanakkor a két időjárásfüggő megújuló – a nap- és szélerőművek – kihasználtsága a hektikus termelés miatt már jócskán árnyalja a képet. A teljesítmény-kihasználtsági mutató 2017-ben a nap esetében 10,4, a szélerőműveké csak 21,3 százalék volt az év végi beépített kapacitásokkal számolva. Másként fogalmazva a beépített kapacitás tizede, illetve ötöde!  Az utóbbi 3 évet vizsgálva az állapítható meg, hogy 2015-2017 között a szélerőművek éves kihasználtsága mintegy 18-21, a naperőműveké pedig közel 10-11 százalék között ingadozott. Ennek alapvető oka e két utóbbi villamosenergia-termelési mód jelentős időjárás-függősége. Mindez a napnál is világosabban mutatja, hogy az időjárásfüggő energiaforrásokra nem lehet stabilan alapozni, hiszen termelésük nemcsak percről percre, óráról órára, de évről évre is drasztikusan változik. Ugyanakkor a fogyasztói igényeket minden pillanatban ki kell elégíteni! Ezt politikai döntésekkel nem lehet megváltoztatni, a természeti törvényeket nem lehet felülírni.

Az időjárásfüggő megújulók drasztikus változékonyságát jól jelzi, ha megnézzük a német nap- és szélerőművek legjobb és legrosszabb napjait az adott napi termelésüket figyelembe véve. A diagramok egyértelműen rámutatnak arra, hogy hiába vannak óriási beépített kapacitások, valójában a legfontosabb tényező a megtermelt energia mennyisége.

2. ábra. A németországi naperőművek „rossz és jó napja” (MW)2. ábra. A németországi naperőművek „rossz és jó napja” (MW)

Látható, hogy a német naperőművek (2. ábra) a villamosenergia-termelést tekintve a tavalyi legrosszabb napjukon, a csúcson is csak 1 115 MW-ot (a beépített teljesítmény 2,6 százaléka),  de a legjobb májusi napon is csak 27 634 MW-ot (65 százaléka a beépített teljesítménynek) tudtak biztosítani. A napi átlagteljesítmények pedig ennél sokkal alacsonyabb értéket adtak. Nagyon fontos azt is kiemelni, hogy például az adott termelési minimum napon a hagyományos erőművek (atom, szén és gáz) terhelése 44 440 - 52 190 MW között, a fogyasztás pedig 52 491 – 63 108 MW sávban mozgott. Mindez konkrétan azt jelenti, hogy az atom-, a szén- és a gázerőművek nélkül a német rendszer összeomlott volna, mivel nem tudta volna kielégíteni a német fogyasztók igényeit.

3. ábra. A németországi szélerőművek „rossz és jó napja” (MW)3. ábra. A németországi szélerőművek „rossz és jó napja” (MW)

A másik időjárásfüggő megújuló energiaforrás, a szél, amelynek intenzitása még inkább hektikusan változik Németországban (is). A szélerőművek „legrosszabb” napján csak 1 506 MW, a „legjobb” napján pedig 36 101 MW volt a csúcsteljesítményük (3. ábra). A szélerőművek legrosszabb napjához szintén érdemes egy-két tényt hozzátenni. Ezen a minimum napon a hagyományos erőművek terhelése (szén, gáz, atom) 38 560 - 53 580 MW között, a fogyasztás pedig 54 274 – 73 267 MW sávban mozgott. A korai órákban, hajnal kettő és reggel hét között azonban egy igazán kijózanító dolog történt: a naperőművek termelése 0 volt és a szélerőműveké is csupán 1 GW körül mozgott, miközben a német rendszernek ebben az időszakban szüksége volt 1-2 GW importra is. Így az adott napon többször előfordult, hogy az import nagysága magasabb volt, mint a nap- és szélerőművek összes termelése!

Mindez ismételten azt bizonyítja, hogy eleve lehetetlen és felelőtlenség lenne egy ország villamosenergia-ellátását kizárólag e két energiatermelési módra alapozni, hiszen hiába áll rendelkezésre nagy beépített kapacitás, ha közben nem süt a nap, és a szél sem fúj eléggé.

Az atomellenesség átka

Tavaly a német áramtermelésből a megújulók csaknem 38 százalékkal vették ki a részüket a növekvő víz-, biomassza-, nap-, és mintegy 30 százalékkal nagyobb szélerőművi termelésnek köszönhetően. Ezzel egy időben 10 százalékkal csökkent a klímavédelmi szempontból rendkívül előnyös atomerőművek termelése és kismértékben csökkent a káros szénerőművek által termelt villamos energia mennyisége is.

A 2011-es német atomellenes döntés végrehajtásaként 2017. december 31-én 12h-kor a Gundremmingen B, 1344 MW teljesítményű blokkot lekapcsolták a villamosenergia-hálózatról, ezt követően pedig végleg leállították a reaktort. A blokk a teljes üzemideje alatt éjjel-nappal, az időjárástól függetlenül, közel 330 TWh villamos energiát termelt, mintegy 90 százalékos teljesítmény-kihasználtsággal. A leállítással kapcsolatban az illetékes német miniszter „boldogságát” fejezte ki, mondván, az atomenergia egy „veszélyes és fenntarthatatlan energiatermelési mód”. A jelenlegi német atomerőművi kapacitás ennek következtében a tavalyi 10,8 GW-ról 9,5 GW-ra csökkent. A menetrend szerint a jelenleg még üzemelő 7 blokk közül egyet 2019-ben, 2021-ben, illetve 2022-ben pedig hármat-hármat fognak végleg leállítani. Ez a döntés tovább növeli a szén-dioxid-kibocsátást. Úgy tűnik, hogy Németország ezt akarja.

2017. december 31. A Gundremmingen B blokk utolsó napja Fotó: KGG.2017. december 31. A Gundremmingen B blokk utolsó napja Fotó: KGG.

 

Ugyanakkor a német gázerőművek egyre nagyobb szerepet játszanak az ország villamosenergia-termelésében. 2015-ben ezek az erőművek még csak 30,12 TWh villamos energiát termeltek, ezzel szemben 2017-ben már éves szinten 43,97 TWh-t állítottak elő, amely két év alatt 46 százalékos növekedést jelent. A közüzemi erőművek mellett a bányászat és a feldolgozóipar számára rendelkezésre állnak az önellátáshoz szükséges gázerőművi egységek, amelyek a tavalyi évben további 25-30 TWh-t termeltek.

A gázerőművekhez gázra is szükség van, ezért a növekvő termelés növekvő gázfüggőséget okoz Németország számára. Számszerűsítve mindez azt jelenti, hogy tavaly az orosz Gazprom új rekordként 53,4 milliárd m3 földgázt exportált Németországba, amely 3,6 milliárd m3 mennyiséggel volt magasabb, mint 2016-ban. A növekvő orosz gázfüggőséggel kapcsolatban senki nem emeli fel a szavát a németeknél. Németország tavaly az előzetes adatok szerint 51,2 millió tonna feketeszenet importált. Ez a mennyiség a 2016. évi értékhez képest 10 százalékkal volt kevesebb a kolumbiai, az amerikai, a dél-afrikai, az ausztráliai és a lengyelországi beszállítások visszaesése miatt, de az oroszországi beszállítás tartotta magát. Éppen ezért a szénimport lobbi most „panaszkodik”, de bíznak abban, hogy a szén helyzete jobb lesz, ha Németország 2022-ben teljesen lemond az atomenergiáról. A 2017-es mintegy 50 TWh német villamosenergia-exportról továbbra is elmondható, hogy jelentős része „kényszerexport” a megújuló termelők bizonyos időszakokban történő túltermelése miatt. Természetesen ez az export jelentős szabályozási feladatot is generál a szomszédos országok rendszerirányítói számára. Az egyenlegben szerepel például 4 TWh francia villamos energia import is, amelynek 70-75 százaléka atomenergiából származott.

 

Klímavédelem vs. valóság

 

Következzen a legsúlyosabb megállapítás, amiről a hazai atomellenes zöldek talán a legmélyebben hallgatnak. A továbbra is nagymértékű német szén- és gázerőművi részarány miatt nem lehet elérni a 2020-ig megfogalmazott 40 százalékos kibocsátás-csökkentési célt! 2017-ben a német szén-dioxid-kibocsátás 906 millió tonna volt, ami csak 1, azaz egymillió tonnával volt kevesebb, mint a 2009. évi kibocsátás. Csak, hogy egyértelmű legyen: a közel ötszörös megújulós kapacitás ellenére 8 év alatt csupán 1 millió tonnával csökkent a kibocsátás, miközben 2020-ig a kitűzött 40 százalékos csökkenés eléréséhez 2 év alatt további 155 millió tonnával kellene csökkenteni a kibocsátást. Ez lehetetlen, esély sincs a 2020-as német klímacél teljesülésére!

Német szénerőmű Fotó: Spiegel/DPANémet szénerőmű Fotó: Spiegel/DPA

Ezt a klímavédelmi csődöt nehezen, de már ki merik mondani a német politikusok is, hiszen január elején a koalíciós tárgyalásokat folytató pártok képviselői szakmai alapon megállapodtak a kibocsátási cél csökkentésében, azaz annak későbbi időpontra halasztásában. Angela Merkel kancellár számára ez egyértelműen hatalmas kudarc. Az energetikai kísérletezgetés nem jött be, mert elkövették azt a hibát, hogy szakmai döntések helyett politikai és érzelmi döntéseket hoztak. Most az atomellenesség visszaütött.

Számoljunk csak egy kicsit!

2010-ben a német atomerőművek még 134 TWh villamos energiát termeltek, ami 2017 végére 72 TWh-ra csökkent a német politikai döntés következtében. Ha a 62 TWh csökkentést inkább a ligniterőműveknél „írták volna elő” az atomerőművek helyett, akkor most 62 millió szén-dioxid-kibocsátással kevesebb lenne. De sajnos nem így történt. Emlékezzünk vissza arra a tényre is, hogy a jelenlegi politikai döntés értelmében 2022-ig a jelenleg még üzemelő 7 atomerőművi blokkot is le fogják állítani. Éppen ezért a 0 szén-dioxid-kibocsátású atomerőművek leállításával a helyzet csak rosszabbodni fog.

Jól illusztrálják az atomenergia szükségességét az atomenergia-párti Franciaország és az atomellenes Németország villamosenergia-fogyasztáshoz kötődő kibocsátási adatai is. Egy igen szemléletes adat: 2017. november 29-én, délelőtt 11 óra 22 perc körül a francia villamosenergia-termelés 63 százaléka atomenergiából származott és ennek eredményeként a francia szén-dioxid-kibocsátás csak 112 g/kWh volt. Ezzel szemben ugyanezen időszakban a német villamosenergia-termelés 50 százaléka fosszilis forrásból (szén-, gáz- és olajtüzelésű erőművek) származott. A különbség számottevő: Németországban 1 kWh fogyasztáshoz 500 g szén-dioxid-kibocsátás társult. Ötször több, mint Franciaországban. Miért ekkora a német kibocsátási érték? A válasz az időjárásfüggő megújulók termelésében keresendő. Ebben az időpontban a közel 98 000 MW nap- és szélerőművi kapacitásból csak mintegy 7000 MW állt rendelkezésre, ami elenyésző, 7 százalék körüli teljesítmény-kihasználtságot jelentett! Mindeközben a német szénerőművek 35 700, a gázerőművek 11 800, az atomerőművek pedig 10 300 MW kapacitást képviseltek. Mit is jelent ez valójában? Azt, hogy a dicsfényben feltüntetett német Energiewende program klímavédelmi szempontból csak rontott a helyzeten, hiszen a nukleáris kapacitások leállításával a fosszilis alapú termeléstől való függőség alakult ki. Az Európai Unió messze a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója jelenleg éppen az atomellenes Németország (2015. évi adatok szerint az európai kibocsátás 21 százalékáért felelősek).

Talán már nem lepődünk azon, hogy a Greenpeace, az Energiaklub és a hazai atomellenes zöld pártok, szervezetek kommunikációjában egyáltalán nem esik szó az egészségügyi következményekről sem. Az euractiv.com által idézett, négy környezetvédelmi szervezet által készített jelentés megállapította, hogy Európán belül Németországban a legmagasabb a szénerőművek által okozott levegőszennyezéshez köthető haláleset. Évente átlagosan 3600 ember halálát okozza a levegőbe eregetett füst! Láthatóan nagyon súlyos következménye és kockázata van a szénerőműveknek, de ettől függetlenül német atomerőművek állnak le politikai nyomásra. Nem is tudom, hogy erről mit is gondolhat az a német miniszter, aki szerint az atomenergia a veszélyes áramtermelési mód.

 

A túlzott német ártámogatás sokkoló hatásai

 

A németországi erőltetett megújuló energiás fejlesztések és támogatások oda vezettek, hogy az Eurostat legújabb adatai szerint 2017. I. félévében egy német háztartási fogyasztó csaknem 30,5 eurocentet, azaz mai árfolyamon mintegy 94 forintot fizetett 1 kWh villamos energiáért (4. ábra). Ennek oka, hogy a német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium előzetes adatai szerint 2017-ben elképesztő összeget, 26,6 milliárd eurót (mai árfolyamon mintegy 8193 milliárd forint) költöttek éves szinten a megújuló energia támogatására.

4. ábra. A német nap- és szélerőművi beépített teljesítmények, valamint a háztartási villamosenergia-árak alakulása (a teljesítményértékek minden esetben az adott év végére vonatkoznak)4. ábra. A német nap- és szélerőművi beépített teljesítmények, valamint a háztartási villamosenergia-árak alakulása (a teljesítményértékek minden esetben az adott év végére vonatkoznak)

 

Láthatóan az évről évre emelkedő nap- és szélerőművi teljesítmények emelkedő villamosenergia-árakat is eredményeztek, azaz e két időjárásfüggő megújuló nagyarányú térnyerése és a villamosenergia-árak növekedése között egyértelmű a kapcsolat.

A német Energiewende mindezek miatt mára megingott, elérkezett a gazdasági, műszaki tűrőképessége határára, amelynek egyértelmű jele, hogy a német kormány 2016-ban már módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy 2017 elejétől a fix kötelező átvételi árak helyett a németek áttértek az egyes megújuló energiát hasznosító létesítmények egyéves, meghatározott limiten belüli versenyeztetésére.

A módosítástól függetlenül azonban az árak továbbra is növekednek, hiszen 2017. január 1-jétől az ökoáram támogatást elősegítő pótdíj összege 6,35 centről 6,88 centre emelkedett, ezért 2017 első félévére a német háztartási villamosenergia-árak már az előzetesen tervezett 30,3 eurócentet is meghaladva, 30,5 eurócent értekre növekedtek. Ez év közben tovább emelkedett, hiszen a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2018. január elején publikált, tavaly decemberre vonatkozó ár-összehasonlítása szerint Koppenhágában 31,11 eurócent (96,1 Ft/kWh), Berlinben 30,8 eurócent (95,2 Ft/kWh), Budapesten viszont csak 12,12 eurócent (37,5 Ft/kWh) volt a lakossági átlagos villamosenergia-ár. Párizsban 1 kWh 18,9 eurócentbe került (58,4 Ft/kWh). Ennek alapvető oka az, hogy a francia villamosenergia-termelés 70-75 százalékát atomerőművek biztosítják. Hozzá kell tenni azt is, hogy az Agora Energiewende legújabb prognózisa szerint a 6,88 centes pótdíj összege 2019-re a 7,6 centet is elérheti, ami közel 10 százalékos emelkedést jelent.

Az árak nyilvánvalóan tovább fognak emelkedni, hiszen továbbra is egyre több megújulós kapacitást építenek be a rendszerbe. A német energetikai cégek tervei szerint az idei évben legalább 4000 MW szél- és 2000 MW új naperőművi kapacitás beépítése várható. Az árnövekedés szinte megállíthatatlan. Az illetékes német minisztérium adatai szerint a német megújulós támogatások a tavalyi évre tervezett 26,6 milliárd euró értéke 2018-ban várhatóan 27,75 milliárd euróra (mai árfolyamon közel 8 550 milliárd forint) fog növekedni, amely összeg 2010-ben még „csak” 13,2 milliárd euró volt. Németország 2000-2017 között elképesztő összeget, közel 176 milliárd eurót (54 200 milliárd forintot) költött a megújulók támogatására.

Csak összehasonlításképpen: az idei évre tervezett közel 28 milliárd euró összegből Németország évente több mint 4 új, VVER-1200 típusú paksi blokkot tudna venni! Természetesen ezt a támogatási összeget a német fogyasztóknak kell majd megfizetniük, ami azt jelenti, hogy a német háztartási villamosenergia-árak az idei évben már megközelíthetik a 100 forint/kWh értéket is. Ez az egyik súlyos következménye az átgondolatlan német megújulós fejlesztéseknek. A németek már kezdik felismerni, hogy jelenlegi formájában az Energiewende zsákutca.

 

A német éjszaka és a szélcsend

 

Németországban egyre gyakoribb jelenség, hogy vannak olyan téli és nyári időszakok, amikor minimálisra esik a nap- és szélerőművek termelése az időjárás-függőség következményeként. 2018. január 11-én például a nap- és szélerőművek közel 100 000 MW beépített kapacitása még a déli órákban is csak 6 000 MW értékelhető teljesítményt tudott felmutatni (5. ábra). Mindez azt eredményezte, hogy a német zöld forradalom ellenére ezen a napon a megtermelt 1,55 TWh villamos energiából a nap- és szélerőművek csak elenyésző, 0,06 TWh-t tudtak biztosítani, ami a napi termelés csupán 4 százalékára volt elegendő. A napi termelés 81 százalékát továbbra is a szén-, gáz és a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították. Az alacsony megújulós termelés következtében pedig egész nap szükség volt 1000-3000 MW villamos energiaimportra is.

5. ábra. A németországi villamosenergia-termelés összetétele 2018. január 11-én. Diagram forrása: Agora Energiewende5. ábra. A németországi villamosenergia-termelés összetétele 2018. január 11-én. Diagram forrása: Agora Energiewende

Mindezek egyértelműen rámutatnak arra, hogy egy ország villamosenergia-ellátását nem lehet kizárólag nap- és szélerőművekre alapozni, hiszen, ha nem süt a nap, nem fúj eléggé a szél, akkor is ki kell tudni szolgálni a villamosenergia-fogyasztókat, azaz az időjárásfüggő megújulók beépített kapacitásához hasonló kapacitású atom-, gáz-, szén- és egyéb erőművek rendelkezésre állására van szükség. Németország esetében jelenleg ez még szerencsére teljesül, hiszen a német rendszerbe beépített csaknem 100 000 MW nap- és szélerőművi kapacitás mellett mintegy 90 000 MW atom-, gáz és szénerőművi kapacitás is szolgálja a villamosenergia-fogyasztókat az éjszakai és a szélcsendesebb időszakokban is. A jelenleg üzemelő 7 atomerőművi blokk leállítását követően azonban a német rendszernek újabb kihívásokkal kell majd szembenéznie. A hagyományos erőművek nélkül Németország csak importból biztosíthatná a szükségleteit. Mondani sem kell, hogy egyetlen ország sem engedheti meg magának azt a kockázatot, hogy áram nélkül maradjon, ha nincs importforrás. Tisztelt hazai zöldek, ébresztő!  A zöld lufi kidurrant, egy villamosenergia-rendszer tisztán nem üzemelhet 100 százalékosan megújulókkal.

A német energiaforradalom összeomlása is igazolja, hogy az energetika hosszú távú jövőjét nem lehet érzelmi, politikai alapon meghatározni. Szükséges az egyes energiatermelési módok komplex, valós szakmai értékelése, amelynek feltétlenül figyelembe kell vennie egy adott ország teherbíró képességét, a versenyképességi, ellátás- és nemzetbiztonsági, klímavédelmi céljait, valamint egyéb műszaki, gazdasági és társadalmi aspektusokat is.

A német energiaforradalom bukása végső soron a politika kudarca, amelynek eredményeképpen Németország leállítja az atomerőműveket és a hatalmas megújulós fejlesztések és támogatások ellenére a szénerőművi termeléshez láncolja magát. Egyre inkább az körvonalazódik, hogy a politikai képviselettel is rendelkező német atomellenes zöld lobbi a kétes eredményre vezető megújuló forradalommal valójában a fosszilis energiatermelők malmára hajtotta a vizet. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a szén-, gáz-, és olajiparban érdekeltek jobban szeretik a megújuló energiákat, mivel azok nem veszélyeztetik üzleti modelljüket. Az igazi versenytársat csak az atomerőművek jelentik, hiszen azok a fosszilis energia előnyeit hátrányok nélkül tudják biztosítani. Erről persze a hazai atomellenes zöldek szintén mélyen hallgatnak.

A német Energiewende nagyon sok tekintetben ambiciózus célokat fogalmazott meg, de gyakorlatilag eddig egyetlen cél sem teljesült, sőt a helyzet több területen sokkal súlyosabb lett. Németországban nem tudja teljesíteni a klímavédelmi célt, a villamosenergia-árak az egekben vannak, jelentős hálózatfejlesztésre lenne szükség és a levegőszennyezés miatt súlyos egészségügyi következményekkel kell számolniuk. A szén kedvéért pusztítják a vidéket, a környezetet, lerombolják az emberek otthonát, a kórházat és a templomot is.   

Mindezekre tekintettel a német energiaforradalom aligha követendő példa más országok számára. Németországnak inkább Magyarországról kellene példát vennie, hiszen a magyar kormány – más területekhez hasonlóan – a realitásokból indul ki. A nemzetközi trendekhez illeszkedően az atomenergia és a megújuló energiaforrások együttes és nem egymást kizáró használata mellett teszi le a voksát.

Hazánk a világ többi, az atomenergia jövőbeni szerepét helyesen felismerő és racionális döntést hozó országgal együtt kíván haladni a fenntartható fejlődés fősodrában. A helyes hazai irányt jelzi az is, hogy Pakson a két új orosz, VVER-1200 típusú blokk mellett hamarosan naperőműpark is épül. Az atomenergia és a megújuló energia tehát együtt szolgálja a hazai ellátásbiztonsági és klímavédelmi célok teljesülését és az olcsó villamos energiát.

Adatbázis lekérdezés: 79. Memória használat: 1,233kb