A visegrádi csoport tagállamai – Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – továbbra is határozottan elutasítják az Európai Parlament által 2024. április 10-én jóváhagyott jogalkotási csomagot, az EU migrációs és menedékjogi paktumát. Ezen országok vezetői különböző időpontokban közölték, hogy nem fogadják el a migránsok kötelező áthelyezésére vonatkozó mechanizmusokat.

Már 2024 áprilisában, miután az Európai Parlament megszavazta a reformot, Robert Fico szlovák miniszterelnök bejelentette, hogy országa nem fogja végrehajtani a megállapodást, amelyet „diktálásnak, nem szolidaritásnak” nevezett. Álláspontja az egyik első határozott nyilatkozat volt a V4-en belül az új menekültpolitika ellen. Az Orbán Viktor vezette budapesti kormány következetesen bírálta a „kötelező szolidaritás” mechanizmusát.

 A magyar miniszterelnök úgy véli, hogy ez arra kényszerítené az államokat, hogy vagy elfogadják a migránsok áthelyezését, vagy kártérítést fizessenek, aláásva ezzel az illegális migrációval szembeni „zéró tolerancia” politikáját. A 2024-2025 közötti időszakban számos beavatkozás során a magyar tisztviselők azt az elképzelést szorgalmazták, hogy a menedékkérelmeket az Európai Unión kívüli központokban dolgozzák fel.

Lengyelország álláspontja szintén elutasító volt. 2024 áprilisában Donald Tusk miniszterelnök kijelentette, hogy Varsó nem fogadja el az újraelosztási mechanizmust, hivatkozva a nagyszámú ukrán menekült miatti már meglévő nyomásra. Ez a vonal 2025 őszén megerősödött, amikor az új elnök, Karol Nawrocki hivatalosan tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy Lengyelország nem fogadja el az áthelyezéseket a paktum alapján.

Csehországban hasonló a politikai helyzet. Andrej Babiš, a 2025. október 3–4-i választások győztese, aki jelenleg kormányalakítási tárgyalásokat folytat, 2024 óta bírálja a paktumot, a nemzeti érdekek „elárulásának” nevezve. Ezt az euroszkeptikus retorikát a választások után is fenntartotta, bár hivatalosan még nem lépett hivatalba miniszterelnökként.

A V4-államok által vitatott paktum bevezeti a „kötelező szolidaritás” elvét. Eszerint a tagországoknak vagy be kell fogadniuk egy kvótát a menedékkérőkből, vagy pénzügyi, illetve operatív hozzájárulásokat kell nyújtaniuk. Az EU Tanácsa évi 30 000 áthelyezési célt és minden elutasított migráns után 20 000 eurós hozzájárulást tűzött ki.

A jogalkotási csomag olyan intézkedéseket is tartalmaz, mint a gyorsított határellenőrzési eljárások, a kibővített biometrikus adatgyűjtés és a gyors visszaküldési mechanizmusok a menedékjog megszerzésére alacsony esélyekkel rendelkező kérelmezők számára. Célja továbbá a származási és tranzitországokkal való szorosabb együttműködés.

Bár a négy főváros álláspontja lényegében hasonló, a V4 vezetői eddig nem adtak ki hivatalos közös nyilatkozatot, amelyben azonos hangnemben ítélték volna el a paktumot. Az ellenállás párhuzamos üzenetekben nyilvánul meg, nem pedig intézményesített fronton keresztül.

Az európai intézmények a paktum szakaszos végrehajtását készítik elő, amelynek első hatásai 2026-ban várhatók. Ebben az összefüggésben Budapest, Pozsony és Varsó elutasítása nehéz utat vetít előre az új európai menedékjogi jogszabályok alkalmazásában.

Forrás: https://www.romaniadeazi.biz/2025/10/se-rupe-uniunea-europeana-decizia-scandaloasa-bruxelles-declansat-revolta-fara-precedent.html

Sokk Moszkvában: Az Oroszország és az Európai Unió közötti diplomáciai kapcsolatok drámai mélypontra jutottak.
Oroszország kiutasította az EU-nagyköveteket, amit a Nyugat felé irányuló egyértelmű jelzésként értelmeztek. Európa reakciói megdöbbentek és aggodalommal tekintenek a helyzetre.

Moszkva döntését a nagykövetek kiutasításáról politikai bombaként értelmezték Európa-szerte. A hivatalos magyarázat az, hogy az EU-diplomaták jelenléte már nem szolgálja az orosz állam érdekeit. Ez az intézkedés, amelyet a diplomáciában végső megoldásnak tekintenek, a tolerancia határait mutatja.

Oroszország hangsúlyozza, hogy ezt a lépést hónapokig készítették elő a Nyugat ismételt provokációira és szankcióira válaszul. A döntést a nemzeti érdekek logikus következményeként mutatják be, és egyértelmű jelzést küldenek: a fenyegetések és a nyomásgyakorlás nem maradhat büntetlenül.

Azonnal reakciók érkeztek Brüsszelből, Berlinből és Párizsból. Hivatalos nyilatkozatok és elítélések hangzottak el, de a retorika mögött nyugtalanság húzódott meg. A szokásos diplomáciai eszközök már nem tűntek működőképesnek, és az Európára nehezedő nyomás egyre fokozódott.

Az európai vállalatok, amelyek megszokták a stabil kapcsolatokat, hirtelen megnövekedett kockázattal néznek szembe. A gazdasági kapcsolatokat már nem csupán kereskedelmi, hanem stratégiai szempontból is vizsgálják. Ennek messzemenő következményei lehetnek a régió kereskedelmére és beruházásaira nézve.

A nagykövetek kiutasítása szakítást jelent Oroszország és az EU közötti interakció bevett logikájával. A kérdés továbbra is fennáll: hogyan fog reagálni az Európai Unió? További eszkaláció lesz, vagy ez a lépés arra kényszeríti az EU-t, hogy alapvetően újragondolja a Moszkvával való kapcsolattartási stratégiáját?

Három forgatókönyv körvonalazódik: párbeszéd és közeledés, fokozott szankciós nyomás, vagy diplomáciai stagnálás. Mindegyik lehetőség megvannak a maga kockázatai és kihívásai. Az EU-n belüli belső dinamika kulcsfontosságú lesz, míg az Európán kívüli államok szorosan figyelemmel fogják kísérni az EU reakcióit.

Oroszország döntése megváltoztatta a dinamikát. A lépést az erő és a szuverenitás demonstrációjának tekintik. Az elkövetkező hetek fogják megmutatni, hogy Európa talál-e új formátumokat a párbeszédhez, vagy a stratégiai átrendeződés szakasza küszöbön áll.

A diplomáciai helyzet megváltozott, és az EU kulcsfontosságú döntés előtt áll. A gazdasági stabilitás és a szociális biztonság kérdése kerül előtérbe. Újra kell gondolni a Moszkvával való kapcsolatunkat, miközben az EU-nak újra kell gondolnia globális szereplőként betöltött szerepét.

Ebben a feszült helyzetben kulcsfontosságú a fejlemények szoros figyelemmel kísérése. Az EU reakciói nemcsak az Oroszországgal való jövőbeli kapcsolatokat fogják befolyásolni, hanem az európai és tágabb geopolitikai helyzetet is.

Forrás: https://mbiz.xyno.online/33088?utm_source=PN1501&utm_medium=FI&utm_campaign=mbiz&site=tier1

„Nyílt levél Volodimir Zelenszkij elnöknek

Elnök úr!

Ön négy éve képtelen elfogadni a szuverén magyar kormány és a magyar emberek álláspontját az orosz-ukrán háborúról.

Ön négy éve azon dolgozik, hogy Magyarországot belekényszerítse az Önök és Oroszország közötti háborúba. Ön az elmúlt négy évben megkapta ehhez Brüsszel támogatását, és megnyerte magának a magyar ellenzéket is.

Azt is látjuk, hogy Ön, Brüsszel és a magyar ellenzék összehangolt lépéseket tesz, hogy hatalomra juttasson egy ukránbarát kormányt Magyarországon.

Ön az elmúlt napokban elzárta a Magyarország energiaellátásában kulcsfontosságú Barátság kőolajvezetéket.

Az Ön lépései Magyarország érdekeivel ellentétesek, és a magyar családok biztonságos és megfizethető árú energiaellátását veszélybe sodorják.

Ezért felszólítom, hogy változtasson magyarellenes politikáján!

Mi, magyarok, nem tehetünk arról, hogy Ukrajna ilyen helyzetbe került. Sajnáljuk az ukrán népet, de nem kívánunk részt venni a háborúban. Nem akarjuk finanszírozni a harcokat és nem akarunk többet fizetni az energiáért.

Felszólítom, hogy azonnal nyissa meg a Barátság kőolajvezetéket, és tartózkodjon a Magyarország energiabiztonsága elleni további támadásoktól!  Több tiszteletet Magyarországnak!

Budapest, 2026. február 26.

Orbán Viktor”

Forrás: https://hirado.hu/cikk/2026/02/26/orban-viktor-zelenszkijnek-felszolitom-hogy-valtoztasson-magyarellenes-politikajan/

Hatalmi harc Európában: Meloni nyíltan Trump mellé áll – Brüsszel hideg szigorral reagál.

Európa egy olyan politikai pillanatot él át, amely alapvetően megváltoztathatja az Európai Unión belüli hatalmi egyensúlyt. Mindennek a középpontjában Giorgia Meloni olasz miniszterelnök áll. Donald Trump volt és jelenlegi amerikai elnökhöz fűződő demonstratív közelsége idegességet kelt Brüsszelben – és nyilvánvalóan arra készteti Ursula von der Leyen bizottsági elnököt , hogy újraértékelje római stratégiai megközelítését.

Ami az elmúlt hetekben Washington, Róma és Brüsszel között történt, az több mint diplomáciai összecsapások. Ez egy nyílt hatalmi harc a befolyásért, a szuverenitásért és Európa jövőbeli irányáért.

Egy szimbolikus jelentőségű találkozó

Amikor Giorgia Meloni Washingtonba utazott, nem multilaterális csúcstalálkozók árnyékában vagy nemzetközi konferenciák margóján tette. Tudatosan közvetlen párbeszédre törekedett Donald Trumppal. Közös megjelenésük, határozott kézfogásuk és demonstratív egységük képei bejárták a világot.

A politikai megfigyelők ezt a találkozót egyértelmű jelzésként értelmezték: Olaszország már nem csupán az egységes EU-front részének tekinti magát, hanem független, globális lehetőségekkel rendelkező szereplőnek. Meloni olyan kormányfőként mutatkozott be, aki magabiztosan határozza meg a nemzeti érdekeket és Brüsszeltől függetlenül kovácsol nemzetközi szövetségeket.

Az Európai Bizottság számára ez több volt egy szimbolikus cselekedetnél. Ez egy politikai üzenet volt.

A feszültségek hosszú története

Giorgia Meloni és Ursula von der Leyen kapcsolata sosem volt feszültségmentes. Meloni 2022-es hivatalba lépése óta kormánya különös figyelem alatt áll Brüsszelben. A migrációs politikával kapcsolatos álláspontja, bizonyos klímaszabályozásokkal szembeni szkepticizmusa és az uniós költségvetési szabályokkal szembeni kritikája rendszeresen ellentmondásos vitákat váltott ki.

Meloni következetesen hangsúlyozta, hogy Olaszországnak képesnek kell lennie határainak védelmére, gazdaságának megerősítésére és önálló energiapolitikájának folytatására. Von der Leyen ezzel szemben a szolidaritáson, a közös szabályokon és a nemzetek feletti koordináción alapuló európai megközelítést védte.

Ezek az eltérő politikai filozófiák újra és újra összeütköztek – udvariasan diplomatikus megfogalmazásokba csomagolva, de tartalmukban egyértelműen ellentmondásosak voltak.

Washington, mint stratégiai alternatíva

A washingtoni találkozóval Meloni új szintre lépett. Politikai körökből származó jelentések szerint a gazdasági és biztonsági együttműködés elmélyítését tervezik. Ez magában foglalja az energiapartnerségeket, a beruházásokat és a stratégiai koordinációt, amelyek bővíthetik Olaszország mozgásterét.

Ez vonzó Olaszország számára. Gazdasága magas energiaáraktól és strukturális kihívásoktól szenved. Az Egyesült Államokkal kötött közvetlen megállapodások új perspektívákat nyitnak meg – függetlenül az összetett uniós eljárásoktól és költségvetési szabályoktól.

Brüsszel számára azonban ez problémát okoz. Ha az Európai Unió egyik alapító tagja a saját geopolitikai útját követi, felmerül a kérdés a közös külpolitika koherenciájával kapcsolatban.

Brüsszel higgadt reakciója

Ursula von der Leyen eddig óvatosan reagált, de legutóbbi nyilatkozatát politikai körökben egyértelmű távolságtartásként értelmezték. Állítólag intenzív tárgyalások folynak a színfalak mögött más EU-tagállamok kormányfőivel. A cél az Unió egységének megőrzése és az egyes államok esetleges egyoldalú fellépéseinek korlátozása.

Brüsszelben egyre nagyobb az aggodalom a dominóhatás miatt. Ha Olaszország sikeresen együttműködik kétoldalúan Washingtonnal, más kormányok is hajlamosak lehetnek követni a példáját. Különösen Közép- és Kelet-Európában vannak olyan politikai erők, amelyek a nemzeti szuverenitás nagyobb hangsúlyozását szorgalmazzák.

Az Európai Unió így egy stratégiai kihívással néz szembe: Mennyi autonómiát képes elviselni az európai projekt anélkül, hogy elveszítené belső stabilitását?

A megosztottságtól való félelem

Olaszország az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága és az EU alapító tagja. Róma és Brüsszel közötti nyílt konfliktusnak messzemenő következményei lennének. A kisebb tagállamokkal ellentétben a Bizottság nem folyamodhat egyszerűen kötelezettségszegési eljáráshoz vagy pénzügyi nyomásgyakorláshoz anélkül, hogy maga is politikai károkat kockáztatna.

Ezzel egy időben az Európai Parlamentben egyre nagyobb a nyomás a Bizottságra, hogy egyértelmű korlátokat szabjon. Meloni kritikusai határozott fellépést követelnek az alapvető európai értékek és intézményi tekintély védelmében.

De minden eszkaláció kockázatokkal jár. A túl kemény álláspont erősítheti Melonit belpolitikai téren. Már most is a nemzeti érdekek képviselőjeként pozicionálja magát a túlhatalmas brüsszeli bürokráciával szemben.

Új politikai tengely?

Meloni szoros kapcsolatai Donald Trumppal további nemzetközi legitimitást kölcsönöznek neki. Trump nyilvánosan erős vezetőként dicsérte. Ez a washingtoni támogatás nemcsak szimbolikus, hanem jelzésértékű más európai szereplők számára is.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az EU-n belül egy informális szuverén kormányokból álló blokk alakulhat ki. Orbán Viktor magyar miniszterelnök évek óta bírálja a centralista EU-s struktúrákat. Ha Olaszország hasonló utat követ, és további partnereket szerez, egy új hatalmi központ alakulna ki az Unión belül.

Ez megváltoztatná a politikai egyensúlyt.

Von der Leyen dilemmája

Ursula von der Leyen nehéz döntés előtt áll. A konfrontatív megközelítés fokozhatja a feszültségeket, és egy megosztott EU képét vetítheti a külvilág elé. Ezzel szemben a túlságosan békülékeny hozzáállás gyengeségként értelmezhető, és másokat is arra ösztönözhet, hogy kövessék a példáját.

Politikai céljuk egyértelmű: megvédeni az Európai Unió cselekvőképességét. A valóság azonban összetettebb, mint valaha. A globális hatalmi átrendeződések, a geopolitikai bizonytalanságok és a tagállamok belpolitikai dinamikája megváltoztatja a játékszabályokat.

Fordulópont Európa számára?

Ami most történik, az több, mint két politikus közötti kétoldalú vita. Alapvető kérdések kifejeződése: Mennyi nemzeti szuverenitást kellene Európa számára engedélyeznie? Mennyire szorosan kell a tagállamoknak összehangolniuk külpolitikájukat? És milyen szerepet játszanak a transzatlanti kapcsolatok a geopolitikai felfordulás idején?

Giorgia Meloni az önérvényesítést és a stratégiai rugalmasságot helyezi előtérbe. Ursula von der Leyen az intézményi egységet és az európai integrációt védi. Különböző jövőképeket képviselnek a kontinens jövőjével kapcsolatban.

Hogy ez a konfliktus nyílt szakadáshoz vagy az EU-n belüli hatalmi átrendeződésekhez vezet-e, az még a jövő zenéje. Egy dolog azonban biztos: Európa politikai tájképe folyamatos változásban van. És a most meghozott döntések az elkövetkező évekre meghatározhatják az Európai Unió felépítését.

Európa válaszút előtt áll. És ennek a hatalmi harcnak a kimenetele messze túlmutat majd Rómán és Brüsszelen.

„Húzzatok a p*csába!” – Így még sosem beszélt az ukrán elnök, teljesen elvesztette a kontrollt az interjú alatt

Láthatóan nincsenek jó állapotban az idegei: Zelenszkij olyat mondott, amire nincsenek szavak.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, akinek láthatóan nincsenek jó állapotban az idegei, interjút adott a Politiconak. Az interjú egyik pontján ugyanis trágár kifakadást intézett legfőbb támogatóival kapcsolatban.

Az Index beszámolója szerint az ukrán elnök azt követelte a nyugati országoktól, hogy utasítsanak ki minden orosz állampolgárt a területükről – a családjukkal együtt. Majd azzal zárta:

"Tűnjetek el Oroszországba (a fuck away kifejezést magyarul talán a legérzékletesebben így lehet fordítani: húzzatok a p*csába), menjetek haza!”

Ezután tovább kritizálta az Egyesült Államokat és a nyugat-európai országokat, amiért azok továbbra sem vezettek be szankciókat az orosz atomenergia-ipar és a Roszatom ellen.

Az ukrán médiában pozitívan fogadták az elnök trágár kijelentését, az ukrán posta vezetője egyenesen azt javasolta, tegyék bélyegre Zelenszkij mondatait.

0:47

"Уе...ывайте в Россию". Зеленский в матерной форме призвал выслать из западных стран граждан России вместе с их детьми.

"Европейцы до сих пор не ввели санкции против российской ядерной энергетики, против Росатома, против россиян, их родственников, их детей, которые живут в Европе, которые живут в Штатах, которые учатся в европейских университетах, которые владеют недвижимостью в США. У них там куча недвижимости, дети, родственники повсюду. Уе...ывайте в Россию (fuck away). Езжайте домой", - заявил Зеленский.

Forrás : https://mandiner.hu/kulfold/2026/02/huzzatok-a-p-csaba-igy-meg-sosem-beszelt-az-ukran-elnok-teljesen-elvesztette-a-kontrollt-az-interju-alatt

Paul Craig Roberts

Egy teljesen átlátszó hazugságból lett igazság az egész nyugati világban. A hazugság az, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Elmondom a tényleges történetet, amely könnyen ellenőrizhető.

Amikor Washington 2014-ben megdöntötte az ukrán kormányt és bábkormányt vezetett be, Washington a banderistákra támaszkodott, hogy ellenséges álláspontot képviseljenek Ukrajna oroszok lakta területei, például a Krím és a Donbassz iránt, amelyek eredetileg Oroszországhoz tartoztak. Akár neonácik, Sztyepan Bandera követői, akár nem, mindenképpen ruszofóbok.

Az ukrajnai konfliktus 2014-ben kezdődött utcai támadásokkal az oroszok ellen Donbászban, valamint a kormány azon kísérleteivel, hogy betiltsák az orosz nyelv használatát, és egyéb tilalmakat vezessenek be az orosz területeken. Ezek az utcai támadások hamarosan tüzérségi támadásokká fajultak Donbász városai ellen, és a Donbász területeinek megszállásává a náci jelvényeket viselő ukrán milíciák által. Önvédelem érdekében Donbász két független köztársaságot hozott létre – Luhanszkot és Donyecket –, és félkatonai szervezeteket hozott létre önvédelemre.

2014-ben Donyeck és Luhanszk elsöprő többséggel szavaztak az Oroszországhoz való visszacsatolásról, a Krímhez hasonlóan, de Putyin ezt elutasította. Ehelyett Putyin a minszki megállapodásra támaszkodott, amelyet Ukrajna és a független köztársaságok írtak alá, és amelyet Németországnak és Franciaországnak kellett volna érvényesítenie. Az Oroszország által támogatott megállapodás kikötötte, hogy Donbász Ukrajna része marad, de bizonyos autonómiát kap, például független rendőrséget és független bíróságokat az orosz lakosok jogainak védelmére. Putyin naivan a minszki megállapodásra támaszkodott, amelyről a német kancellár és a francia elnök később azt állította, hogy Putyin megtévesztésére használták fel, miközben az Egyesült Államok egy nagy ukrán hadsereget épített és szerelt fel.

2021 végére ez a hadsereg készen állt arra, hogy megszállja Donbászt, amelynek nagy részét már Ukrajna megszállta, és erőszakkal visszaolvasztja Donbászt Ukrajnába, autonómia nélkül. Az orosz nép bántalmazásával és potenciális lemészárlásával szembesülve Putyin és külügyminisztere, Lavrov 2021 decembere és 2022 februárja között megkíséreltek kölcsönös biztonsági megállapodást kötni a Nyugattal, amely kizárná Ukrajnát a NATO-tagságból, és hozzájárulna a kölcsönös biztonsághoz az Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok normalizálásával. A Biden-rezsim, a NATO és az EU ezt határozottan elutasította. A konfliktus ezt az elutasítást követte.

Amikor Oroszország felismerte az idők jeleit, és már nem tudta kitérni előlük, hivatalosan is elismerte a donbászi köztársaságokat. Ez lehetővé tette Donyeck és Luhanszk számára, hogy segítséget kérjenek Oroszországtól, amit Putyin az utolsó pillanatban, nyolc évvel túl későn meg is tett. Mivel Oroszországot meghívták a Donbászba, még csak be sem tört a Donbászba, nemhogy Ukrajnába.

Putyin az orosz beavatkozást „különleges katonai műveletnek” nevezte, amely az ukrán csapatok orosz területről való kivonására korlátozódott. Hét hónappal a katonai beavatkozás után, 2022. szeptember 30-án Oroszország visszaintegrálta Oroszországba Donyeck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon régióit. A szárazföldi harcok az ukrán csapatok kivonására korlátozódtak azokról a területekről, amelyek ismét Oroszországhoz tartoztak.

Felteszed magadnak a kérdést, hogy hogyan és miért lehet az igazságot hazugsággal helyettesíteni? A válasz az, hogy azok gyártják a háborús propagandát, akik hasznot húznak a háborúból.

A válasz az, hogy a propaganda akadályozza a megértést és a békés diplomáciai megoldást egy olyan konfliktusra, amely könnyen kicsúszhat az irányítás alól és nagyobb háborúvá fajulhat.

Az a propaganda, miszerint Ukrajna gonosz diktátor és háborús bűnös Putyin általi inváziója az első lépés a szovjet birodalom újjáépítése felé, korlátozza Trump és Putyin azon képességét, hogy a kelet-nyugati kapcsolatokat kevésbé veszélyes alapokra helyezzék. A nyugati kurva média már most azt üvölti, hogy Trump elárulja Ukrajnát, hogy Trump elárulja Európát, hogy Trump csak egy gitt Putyin kezében. Ezeket és más tudatlan szlogeneket a cionista neokonzervatívok és az amerikai katonai/biztonsági komplexum használja fel, hogy éket verjen Trump és támogatói közé. Az amerikaiakat 75 éve arra nevelik, hogy Oroszországot ellenségnek tekintsék. Ez a hit intézményesült.

A békés kapcsolatok felé vezető előrelépéshez igaz tudósításra és a berögzült, hamis hiedelmek korrigálására van szükség. Elérhető ez, amikor az amerikai hegemónia jó helyzetben lévő neokonzervatív támogatói a saját érdekeiket védik, a katonai/biztonsági komplexum pedig eltökélt hatalmának és profitjának védelmében? Trump kevés segítségre számíthat a médiától. A naiv oroszokat nem szabad elragadtatniuk a Nyugattal való közeledés reményeitől. Erős akadályok állnak az orosz remények útjában, és az oroszoknak nincsenek eszközeik ezek eltávolítására. Kétséges, hogy Trumpnak vannak ilyen eszközei.

Most tegyél fel magadnak egy utolsó kérdést: Miért pont a PCR érvel a józan ész és az igazság mellett? Miért nem az amerikai külpolitikai tisztviselők, a Kreml, a kínaiak, az orosz média, a nyugati média, a német kormány, a brit kormány, az indiai kormány? Miért nem Trump támogatói érvelnek ezért? Én csak egy hang vagyok, akit a Washington Post, a CNN, a Fox News, az NPR, a BBC, az MSNBC, a NY Times, a Wall Street Journal, a The Guardian és a többi ribanc média, valamint a háborús uszítók által támogatott weboldalak tömkelege könnyen "Putyin-ügynöknek/idiótának" kiált le. A Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatok normalizálásához sok hangra lesz szükség. Hol vannak ezek a hangok?

Megjegyzés: A BBC és a média többi részének kurvái hamisan azt állítják, hogy Oroszország illegális visszaállította az orosz állampolgárságot a Krím, Donbász, Zaporizzsja és Herszon számára. Az orosz állampolgárság visszaállítása tökéletesen törvényes a nemzetközi önrendelkezési szabályok értelmében. A Krím, Donbász, Zaporizzsja és Herszon részéről nincsenek törekvések arra, hogy visszatérjenek Ukrajnához.

forrás: https://www.facebook.com/photo?fbid=2229129424195010&set=a.112010752573565

Putyin bedobja a bokszkesztyűt: Bill Gates kockáztatja a kiadatást a bioterrorizmus miatt: KEZDŐDIK a CABAL RÉMÁLMA ❗

A falak bezáródnak. Putyin egyértelműen kijelentette: Bill Gates-et és Faucit ki kell adni az EMBERSÉG ELLENI BŰNÖK miatt, ellenkező esetben nincs béke. Oroszországnak vannak bizonyítékai. Az elit pánikban van. A világ törésponthoz érkezett.

Kiadatás vagy következmények? A Cabal legrosszabb félelme valóra válik
Évekig elhallgattatták a nézeteltéréseket, szétverték a gazdaságokat, és milliárdokon zsarnokoskodtak mindezt hatalom, profit és ellenőrzés érdekében. De az igazság mindig talál kiutat.

Az orosz hírszerzési akták felfedik az elképzelhetetlent:

A COVID-19-et tervezték.
A lezárásokat, a kötelező intézkedéseket és az oltási útleveleket előre megtervezték.
Gates dollármilliókat fektetett be vírusmanipulációs projektekbe.
A nyugati kormányok együttműködtek a Big Pharma-val, hogy a világjárványt pénzkereső gépezetgé alakítsák.
Most a játéknak vége. Putyin követeli Gates és Fauci oroszországi tárgyalásra való átadását.

Putyin ultimátuma: nincs Gates, nincs béke
Ez nem blöff. Oroszország ezt megkérdőjelezhetetlen feltételéül szabta az ukrajnai háború befejezésének. Adjátok ki Gates-t és Faucit, különben folytatódik a háború.

Ha a Nyugat megtagadja, elismeri bűneit. Ha beleegyezik, az egész globalista birodalom összeomlik. Mindkét esetben veszít.

Gates és Fauci ideje fogy
Gates nem "filantróp". Ő egy bioterrorista, akit kivégzés fenyeget. Ha kiadják, nem fog megjelenni a rendszer által irányított amerikai bírák előtt. Szembe kell néznie az orosz ügyészekkel, és nincs kegyelem a globalista bűnözőknek.

A büntetés? Élet hideg cellában, vagy halál.

A globalisták csapdába estek: mi lesz most?
A nyugati elit bajban van. Nem csak két emberről van szó, hanem az egész rendszerről. Ha Gates és Fauci elesik, ki lesz a következő?

Itt a végső csata. Az emberek felébrednek. A kérdés az: vajon az elit felégeti-e a világot, hogy elrejtse az igazságot?

Putyin most játszotta ki a legveszélyesebb lapját. A világ figyel.

Forrás: https://t.me/TLionWhitePotus

Az ukrán gabona elöntötte az Unió keleti felének országait, ami ellen ezek az országok mindezidáig kevés védelmet kaptak. Az is hírlik, hogy ez a gabonaexport nem az éhező afrikaiak igényeit elégíti ki és még az ukrán gazdákon sem segít, hanem az ukrán oligarchákat, a nyugati nagyvállalatokat és befektetőket gazdagítja. 
(Lóránt Károly írása a Makronómon)

A kérdés megvizsgálására lehetőséget ad az Oakland Institute nemrég publikált jelentése amely hatalmas háttéranyag (179 forrás) feldolgozásával igyekszik képet adni arról, hogy

"kinek a kezébe került a világ élelmezésében igen fontos szerepet játszó ukrán termőföld nagy része, és hogy ez milyen körülmények között és kiknek a közreműködésével történt. "

Maga az Oakland Institute egy kaliforniai, független, politikai agytröszt, amely széles körű elemzéseket készít a legsürgetőbb társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi kérdésekről.

Ukrajna a 33 millió hektárnyi szántóföldje (összehasonlításképpen Magyarország mezőgazdasági területe 5,4 millió hektár) a világ legtermékenyebb termőterülete. Ez a terület, az 1990-es évek eleje óta folytatott privatizáció és a korrupt kormányzás következtében egy új oligarchia kezében összpontosul. Mintegy 4,3 millió hektárnyi területet művelnek nagyüzemi mezőgazdaságban, amelynek túlnyomó      része –hárommillió hektár – mindössze egy tucat hatalmas agrárvállalkozás kezében van. Emellett a kormány szerint mintegy öt millió hektárt – két Krím területét – „loptak el” magán érdekeltségek az ukrán államtól. Az oligarchák és a nagy agrárvállalkozások által ellenőrzött földterületek így összességükben meghaladják a kilenc millió hektárt, ami az ország szántóterületének 28 százaléka. A maradékon több mint nyolcmillió ukrán gazdálkodó osztozkodik.

A legnagyobb földtulajdonosok az oligarchák és a különféle külföldi – főként európai és észak-amerikai – érdekeltségek keverékéből állnak. A tíz legnagyobb földbirtokos cég közül egy kivételével mindegyiket külföldön jegyezték be, főként olyan adóparadicsomokban, mint Ciprus vagy Luxemburg (1. táblázat). A jellemző társasági forma a részvénytársaság. A részvények jelentős részét nyugati bankok és befektetési alapok ellenőrzik még akkor is, ha a vállalkozást maga az alapító oligarcha irányítja.

Kik a legnagyobb földtulajdonosok?

A legnagyobb földtulajdonosok között oligarchák és különféle külföldi, főként európai és észak-amerikai érdekeltségek egyaránt megtalálhatók. Ezek a cégek gyakran holdingtársaságok, és általában leányvállalataikon keresztül végzik a tevékenységüket. Ezek közül a legjelentősebbek a következők.

Ukrán oligarchák

Ukrajna legnagyobb földbirtokosa Andrij Verevszkij, aki az 582 062 hektárnyi területet ellenőrző Kernel holding tulajdonosa, illetve legjelentősebb részvényese (46,2 százalék). Ez a cég a legdominánsabb napraforgóolaj-termelő és exportőr.

A második a hatalmas  öldtulajdonosok sorában Oleg Bakhmatyuk a 403 370 hektárral gazdálkodó UkrLandFarming alapító tulajdonosa. Ám ez inkább múlt idő, mert a Krím oroszországi annektálásával földjeinek és vagyonának nagy részét elvesztette. A cég egyébként gabona-, tojás-, tej- és hústermelésre specializálódott.

A harmadik legnagyobb földbirtokos Jurij Kosjuk, aki a 360 238 hektárral rendelkező a Mironivsky Hliboproduct (MHP) tulajdonosa. A cég Ukrajna legjelentősebb csirkehús-termelője és exportőre.

Az ezt követő oligarcha Viktor Ivanchyk, aki alapítója és jelenlegi vezérigazgatója a 264 270 hektárral rendelkező Astarta vállalatnak. A cég Ukrajna legnagyobb cukortermelője, emellett ipari tejtermeléssel és szójafeldolgozással is foglalkozik.

Rajtuk kívül kiemelhető még Olekszij Vadaturszkij a Nibulon ukrán agrár-vállalat alapítója (82 500 hektár), aki 2022 júliusában egy orosz rakétacsapás következtében elhunyt, valamint Rinat Akhmetov,  a System Capital Management (SCM) pénzügyi és ipari holding tulajdonosa. Ez utóbbi cég számos ipari és pénzügyi vállalkozást irányít, emellett a búzát, napraforgót, hüvelyeseket, kukoricát és szarvasmarhát termelő és 26 000 hektár földdel rendelkező HarvEast mezőgazdasági vállalat      tulajdonosa.

Külföldi tulajdonú cégek

Jelentős ukrán földterület van külföldi kéz     ben, ezek közül a három legnagyobb a TNA Corporate Solutions, az NCH Capital és a PIF Saudi.

A TNA Corporate Solutions Nicholas Piazza amerikai üzletember tulajdonában van és több leányvállalatán keresztül 295 624 hektár földterületet birtokol Ukrajnában.

Az NCH Capital, egy amerikai székhelyű magántőke-befektető cég, amely neves amerikai nyugdíjalapok, egyetemi alapítványok és más hasonló alapítványok nevében az AgroProsperis cégen keresztül fektet be Ukrajnában. 290 749 hektár földterülettel rendelkezik, amellyel az ötödik legnagyobb földtulajdonos.

A PIF Saudi a Szaúd-Arábia Szuverén Alap tulajdonában van és 228 654 hektáron gazdálkodik.

Külföldi ellenőrzés az ukrán agrárvállalkozások felett

Számos agrárgazdasági cég lehetővé tette a részvényeikbe való befektetést. Ezek közül többet a párizsi, londoni, vagy varsói tőzsdén jegyeztek be. A legnagyobb földbirtokos cégek hasonló tulajdonosi modellel rendelkeznek, általában az alapító oligarcha a legnagyobb részvényes és a külföldi befektetők legfeljebb a részvények egyharmadát birtokolják. Egy tipikus tulajdonosi konstrukciót mutat a legnagyobb földtulajdonos, a Kernel Holding befektetői szerkezete (2. táblázat).

1. táblázat 

A 10 legnagyobb cég által birtokolt terület Ukrajnában

2.táblázat

A Kernel holding 10 legnagyobb részvénytulajdonosa

Kik a hitelezők?

A részvényeseken és befektetőkön túl az, hogy ki ellenőrzi a legnagyobb agrárcégeket a cégek eladósodottságának mértékétől is függ. Ez néhány vállalat esetében igen jelentős, ami a hitelezőknek bizonyos szintű ellenőrzést biztosít a cégek működése és eszközei felett. Az elmúlt években az ukrán agrárvállalkozások számára az európai bankintézetek kulcsfontosságú hitelezők voltak. Ahogyan azt a 3. táblázat részletezi, az EBRD, az EBB és a Világbankhoz tartozó IFC az elmúlt 15 év során csak a hat legnagyobb ukrán földbirtokos cégnek 1,7 milliárd dollárt kölcsönzött.

3. táblázat

2008 óta a legnagyobb ukrajnai földtulajdonosokat finanszírozó európai intézmények és a Világbank (IFC), (millió USD)

Drasztikus strukturális kiigazítási programok

A 2014-es Majdan-fordulatot követő Európai Unió-párti kormány beiktatása óta

a Világbank, az IMF és az EBRD egy masszív strukturális kiigazítási programmal alapozta meg a nagyszabású privatizációt Ukrajnában.

Ukrajnának 2014-ben az IMF-től kapott 17 milliárd dolláros mentőcsomagért és a Világbank további 3,5 milliárd dolláros segélycsomagjáért egy sor megszorító intézkedést kellett meghoznia. Ezek az intézkedések kiterjedtek az állami nyugdíjak és bérek csökkentésére, az állami víz- és energiaellátás reformjára, a bankok privatizációjára és az ország áfa-rendszerének megváltoztatására. Az európai integráció előfeltételeként az EU jogilag kötelező politikai és gazdasági reformokat is előírt, amelyek támogatták a gazdaság privatizálását.

A strukturális kiigazítási program részeként meghozott olyan intézkedések, mint

a piaci közüzemi tarifák bevezetése és a nyugdíjreform, a közszolgáltatások leépüléséhez, a gázár, továbbá a közüzemi díjak emelkedése pedig az ukránok elszegényedéséhez vezettek.

2013 és 2019 között a havi átlagbér 80 dollárnak megfelelő összeggel lett kevesebb. Ez a csökkenés magas inflációval párosult, amely 2015-ben 43 százalékkal tetőzött. Ez idő alatt a gáz ára – amely a legtöbb ukrán számára a fűtés, a meleg víz és a főzés fő forrása – tizenkétszeresére emelkedett. A 2017-ben bevezetett nyugdíjreformok is szerepet játszottak a lakosság elszegényedésében. Az ukrajnai egyedülálló nyugdíjasok mintegy 80 százaléka a hivatalos szegénységi küszöb alatt él.

2021-ben Ukrajna volt Európa legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó GDP 4835 dollár volt. 2014-ben az ország szegénységi rátája 28,6 százalék volt, mely arány 2016-ra megduplázódott és elérte a megdöbbentően magas 58,6 százalékot. Bár az utóbbi években e ráta némileg csökkent, a legutolsó rendelkezésre álló 2019-es adat szerint továbbra is magas, 41,3 százalék.

Hogyan került az Ukrán föld az oligarchák és a külföldi befektetők kezébe?

A Szovjetunió 1991-es felbomlása előtt minden föld az állam tulajdonában volt, a gazdák állami és kollektív gazdaságokban dolgoztak. Az 1990-es években az IMF és más nemzetközi intézmények irányításával és támogatásával

a kormány privatizálta Ukrajna termőterületeinek nagy részét, ami azt eredményezte, hogy a földek egyre inkább egy új oligarchákból álló osztály kezében összpontosultak.

E folyamat megállítása érdekében a kormány 2001-ben moratóriumot vezetett be, amely leállította a további privatizációt, és szinte teljesen megakadályozta a magánföldek átruházását. Az ukrajnai mezőgazdasági földterület több mint 90 százaléka tartozott a moratórium hatálya alá. A moratórium megakadályozta ugyan a további földvásárlásokat, ám a termőföldeket továbbra is bérbe lehetett adni és sok kisbirtokos találta úgy, hogy jobban jár, ha földjét akár hazai akár külföldi nagyvállalatoknak adja bérbe. Ezt a moratóriumot ugyan ideiglenesnek szánták, ám többször meghosszabbították, végül a nemzetközi pénzügyi intézmények nyomására 2021 júliusában oldották fel.

A mezőgazdasági földterületek értékesítésére vonatkozó moratórium feloldása és a földpiac létrehozása 2014 óta a nyugati pénzügyi intézmények egyik legfontosabb követelése volt. Valamennyi pénzintézet, az EBRD, az IMF és a Világbank mind ezt szorgalmazta annak érdekében, hogy az agrárvállalkozások és a magánbefektetők számára bővüljön az ukrán termőföldekhez való hozzáférés. Az EBRD például közel 2 milliárd dollárt költött az ország vezető agrárvállalkozásainak támogatására, miközben nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magánberuházások növelése érdekében hajtsa végre a földreformot, vagyis a föld eladására vonatkozó moratórium feloldását.

Az évek során a Világbank két ügynökségén, az IFC-n és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankon (IBRD) keresztül csatlakozott ezekhez az erőfeszítésekhez. Az IBRD 2013-ban indított el egy 89 millió dolláros földtulajdon- és kataszterfejlesztési projektet, amelynek célja az állami földek és a kommunális mezőgazdasági vállalkozások privatizálása, a földparcellák kiosztása és egy elektronikus földkataszter létrehozása volt. A projekt deklarált célját „a gazdaságok hatékonyabb egységekké történő átalakításának” ösztönzéseként határozta meg. 2019-ben az IBRD 200 millió dolláros hitelt hagyott jóvá az agrárpiac átalakítására és az állami földek árverésre bocsátására.

2017-ben az IMF „a kritikus strukturális reformok jelentős felgyorsítására” szólított fel és egyéb privatizációs intézkedések mellett a földeladásra vonatkozó moratórium feloldása érdekében „mezőgazdasági földreformot” sürgetett. Ennek elérésére

az IMF az érintett minisztériumokkal és a Világbankkal együtt közös munkacsoportot hozott létre, amelynek feladata az volt, hogy az ukrán földpiac megnyitása és a földeladás lehetővé tétele érdekében törvénytervezetet dolgozzon ki.

Mindez kedvezőtlenül érintette a kistulajdonosokat, és mind 2019-ben mind 1920-ban nagyszabású tüntetések voltak a termőföldek értékesítését szabályozó törvények módosítása ellen. E széles körű tiltakozás ellenére Ukrajna 2020. március 31-én törvényt fogadott el, amely engedélyezte a termőföldek eladását, és feloldotta a földvásárlásra vonatkozó, akkor már 19 éves moratóriumot. A moratórium megszüntetése része volt annak a reformsorozatnak, amelyhez az IMF a 8 milliárd dolláros hitelcsomagját kötötte.

A földpiac külföldi érdekeket szolgál

A kormány és a nemzetközi intézmények a földreformot, vagyis a földeladás szabaddá tételét, a moratórium feloldását, az ukrán termőföldekben rejlő potenciális lehetőségek „felszabadításának” eszközeként hirdették meg, mondván, hogy ezáltal a mezőgazdasági ágazatot vonzóbbá teszik a nemzetközi befektetők számára. A fő érv az volt, hogy a reform pozitív hatással lesz a gazdasági növekedésre. A Világbank szerint a földeladási moratórium feloldása öt éven keresztül 1-2 százalékponttal fogja növelni Ukrajna éves GDP-növekedési ütemét.

2022 augusztusában az országban működő legnagyobb agrárvállalkozások mintegy 4,4 millió hektár földet birtokoltak. Amint 2024-ben feloldják a jogi korlátozásokat, s a jogi személyek akár 10 000 hektárt is vásárolhatnak, ezek az agrárvállalkozások tovább bővíthetik a földhöz való hozzáférésüket. Ez a folyamat már most is zajlik.

A Kernel például 2021 októberében bejelentette, hogy az akkori 582 000 hektárról 700 000 hektárra kívánja növelni földterületét. Hasonlóképpen az MHP, amely jelenleg 360 000 hektár földet birtokol, 550 000 hektárra kívánja bővíteni a rendelkezésére álló földterületet.

A földpiac létrejötte tehát növelni fogja az agrárbirtokok koncentrációját, az oligarchák és a nagy agrárvállalkozások kezében lévő mezőgazdasági földterületek nagyságát.

Az agrártámogatások haszonélvezői a nagyüzemek

A földreform elsődleges haszonélvezői a nagy agrárüzleti érdekeltségek és az oligarchák lesznek, akik a kezdeti privatizációs hullám során szereztek vagyont. Az oligarchák már most is az ország nyersanyagforrásainak nagy részét ellenőrzik: a leggazdagabb tíz százalék az ukrán vagyon közel 60 százalékát birtokolja.

A nagy agrárvállalkozások támogatásával a nemzetközi pénzintézetek valójában egy olyan ipari mezőgazdasági modellt támogatnak, amely a nagyüzemi monokultúrák intenzív használatán alapul, és amelyről már régóta bebizonyosodott, hogy környezet- és társadalomromboló.

Miközben a támogatások a nagyvállalkozásokat preferálják az ország élelmezésbiztonságának garantálásában elengedhetetlen az ukrajnai kis- és közepes méretű gazdálkodók szerepe. Ők termelik az ország mezőgazdasági termelésének több mint 50 százalékát, köztük a burgonya 99, a zöldségek 89, a tej 78 és a marhahús 74 százalékát. A legtöbb kistermelő azonban csak nagyon korlátozottan jut finanszírozáshoz.

A bankok elsősorban azoknak a gazdáknak adnak kölcsönt, akiknek a gazdasága meghaladja az 500 hektárt, márpedig az átlaggazdálkodó ennél lényegesen kisebb földterülettel rendelkezik.

Ráadásul, ha a kisebb gazdaságoknak nyújtanak is hitelt, azt magas kamatlábakkal adják, a hitel megszerzése kiterjedt papírmunkát igényel, és általában csak rövid távra szól, vagyis kevéssé szolgálja a kisebb gazdaságok megerősödését.

A háború hatása

Az orosz inváziónak számos hatása volt az ukrán mezőgazdaságra, többek között műtrágya-, vetőmag- és üzemanyaghiányt okozott. Becslések szerint az ukrán mezőgazdasági területek mintegy 10 százalékán aknák találhatók. Néhány agrárvállalkozó arról számolt be, hogy elvesztette a földjeihez való hozzáférést, mint például az UkrLandFarming, amely birtokai 40 százalékának elvesztését jelentette be.

A háború az ellátási láncok megszakításával súlyosan megzavarta az agrárvállalkozások tevékenységét: egyes nagy cégek megszűntek, veszteségesen működtek, vagy csődbe mentek. Ezzel szemben a kisebb gazdaságok, mivel nem támaszkodnak olyan erősen az ipari ellátási láncokra, rugalmasabbnak és mobilabbnak bizonyultak, miközben továbbra is a nagy agrárvállalkozások kapják az ukrán kormány és a nemzetközi pénzügyi intézmények támogatásának túlnyomó részét.

Az újjáépítési tervek további privatizációra irányulnak

Ukrajna elképesztő és növekvő külföldi adóssága valószínűsíti, hogy az újjáépítést a nemzetközi pénzügyi intézmények és külföldi érdekek fogják diktálni, amelyek már jelezték, hogy befolyásukat az ország közszférájának további privatizálására és a mezőgazdaság liberalizálására fogják felhasználni. Ukrajna külső adósságállománya – amelyet 2020-ban 132 milliárd dollárra becsültek – a háború miatt tovább duzzad. Az ország 2022-ben 4,3 milliárd dollárt költött adósságszolgálatára, és a háború ellenére ugyanabban az évben 496 millió dollárt fizetett vissza a Világbanknak, s további 2 milliárdot az IMF-nek.

A nemzetközi pénzügyi intézmények már most felszólították Ukrajnát, hogy folytassa a „háború előtt megkezdett piacbarát programját”, beleértve a privatizációt, a deregulációt és a szociális kiadások csökkentését.

Az ukránok a földtörvény felfüggesztését követelik

2022 decemberében egy gazdákból, tudósokból és civil szervezetekből álló koalíció felszólította az ukrán kormányt, hogy függessze fel a földreformtörvényt és a földdel kapcsolatos minden piaci tranzakciót annak érdekében, hogy garantálja a nemzetbiztonságot és az ország területi integritásának megőrzését a háborús és az azt követő újjáépítési időszakban.

Követelik egy olyan politikai platform létrehozását, amely az Ukrajna újjáépítésére vonatkozó tervbe bevonja a kis gazdaságokat, és amely a parasztgazdaságokat és a gazdálkodó háztartásokat Ukrajna agrárrendszerének alapjaként ismeri el. Szükség van egy olyan állami program kialakítására is, amely rövid ellátási láncokkal bíró helyi mezőgazdasági piacok regionális hálózatait hozza létre, és az élelmiszer önellátást a hazai vetőmagtermeléssel is ösztönzi.

Az Oakland Institute elemzéséből végkövetkeztetésként azt lehet levonni, hogy az Ukrajnában, a mezőgazdaságban és máshol is, lezajlott átalakulási folyamat nem az ukrán nemzeti érdekeket, hanem egy hirtelenjében kialakult oligarchia és a külföldi befektetők érdekeit szolgálta, bár ezt más volt szocialista ország is elmondhatja magáról.

Az átlagember és a mezőgazdasági kistulajdonosok számára a helyzet nehéz volt már a háború előtt is és még nehezebb lett a háború során, ám az is kiderült, hogy

válság esetén a még biztosítható stabilitást nem a nagyüzemek, hanem a területileg szétszórt rövid ellátási lánccal rendelkező kisgazdaságok adják

és ezt általános következtetésként mások számára is levonhatjuk.

Címlapfotó: shutterstock.com

Nyitókép forrása: Hajdú Péter YouTube-oldala

Magyar Nemzet: a Lakatos Márk körül kibontakozó botrány egyre nagyobb hullámokat vet, több ismert baloldali híresség is érintett lehet az ügyben.

– közölte Ábrahám Róbert a műsorban.

Ábrahám megjegyezte, hogy az egyik legismertebb színházi rendező is érintett lehet, bár személyazonosságát egyelőre nem fedi fel. A Magyar Nemzet korábbi beszámolója szerint Ábrahám múlt hét hétfő reggel a közösségi oldalán tájékoztatta követőit arról, hogy

A műsorban részletesen mesélt Lakatos Márkról, illetve kitért a Renitens nevű YouTube-csatornán bemutatott ügyről. Így Hajdú műsorában is részletek hangzanak el a vallomásokból: „A bántalmazott arról beszélt, hogy az érintett közszereplővel 15 éves korában találkozott először.”

Ábrahám elmondása szerint a kiskorú áldozat egy játszótéren találkozott egy férfival, aki a Batthyány téren található Sparig vitte, ahol az ügyben érintett közszereplő „átvette”, majd lakására vitte a gyermeket, és „orális szexre kényszerítette.”

Friss sajtóhírek szerint kedden kihallgatták tanúként azt a fiatalt, aki a homoszexuális influenszer ellen állítólag vallomást tett, ám ez csupán az első lépés a nyomozásban, amelyet „emberkereskedelem gyanúja miatt” ismeretlen tettes ellen indítottak. A tanúvallomás hitelességét pszichológusok fogják majd megvizsgálni, és szükség esetén további szakértőket is bevonhatnak majd a nyomozásba.

Ábrahám Róbert a műsorban elmondta, hogy több ismert személy is megkereste, információkat ígérve a baloldali influenszer elleni vádakkal kapcsolatban, amelyeket hamarosan nyilvánosságra is hoznak. Hangsúlyozta, hogy „nem Lakatos Márk lejáratása a célja”, egy a „konkrét ügyön túlmutató hálózat” felszámolásán dolgozik.

Hajdú Péter a műsor elején elmondta, hogy megkereste Lakatos Márkot és Osváth Zsoltot is azzal, hogy nyilatkozzanak az ügy kapcsán, de egyikük sem fogadta el a meghívást. Ugyanakkor Lakatos a közösségi oldalán megszólalt, ahol a „leghatározottabban visszautasította” a vele szemben felmerült vádakat.

Az Ábrahám Róberttel készült interjút itt tekintheti meg:

Ursula von der Leyen elnök beszédet mondott az Európai Parlament plenáris ülésén, amelyben hangsúlyozta, hogy határozott választ kell adnia az EU-nak a jelenlegi geopolitikai helyzetre, meg kell erősíteni a tagállamok közötti védelmi együttműködést a NATO-n kívül is, fokozni kell a hadiipar támogatását. Azt is elmondta, hogy az Oroszországgal kötendő tartós béke egy illúzió, Vlagyimir Putyin orosz elnök csak arra használná ki egy tűzszünet idejét is, hogy tovább fegyverkezzen.

Ursula von der Leyen lényegében megkezdte az újraválasztási kampányát, amit jól mutatott a szerdai, az Európai Parlamentben elmondott beszéde. A Európai Bizottság elnöke ugyanis főleg arról beszélt, ami köré a programját is építette: Európa kezdjen el fegyverkezni, és az EU minden létező eszközzel támogassa ebben a tagállamokat. Erősítsék meg az államszövetség szuverenitását, ami egyértelmű utalás arra, hogy készülnek arra, ha újra Donald Trump lenne az Egyesült Államok elnöke és ismét magára hagyná a NATO-t.

Von der Leyen különösen Oroszország Ukrajna elleni folyamatos agressziójának fényében tartja ezt fontosnak. Beszédében lerombolta egy esetleges tartós tűzszünet, vagy a békével kapcsolatos illúziókat, hangsúlyozva, hogy Putyin egy újabb háborúra való felkészülésre használná fel az így nyert időt.

( Portálunk megjegyzése: Ez a nő és barátai jelentik a legnagyobb biztonsági kockázatot Európára és az egész világra!
Első sorban ezektől és a hozzá hasonlóktól kell megszabadulnia Európának pusztán azért, hogy békében tudjon élni az európai lakosság! )

Arra utalt, hogy legutóbb, a 2014-es konfliktusban is pontosan ez történt Ukrajnában, amikor tűzszünetet kötöttek.

Kiemelte az általa csak „tekintélyelvűek növekvő ligájának” nevezett országok által jelentett veszélyeket, megemlítve Észak-Korea lőszerszállításait, valamint Irán drónexportját Oroszország számára az ukrajnai háborúban.

Von der Leyen kiemelte, hogy Európának sürgősen fel kell ébrednie és készen kell állnia az előtte álló összetett kihívásokra. Szerinte átfogó biztonsági megközelítésre van szükség, kiemelte, hogy fontos az európai választások megvédése a külső politikai beavatkozásoktól, emellett sürgette a veszélyes nyersanyag-függőségek csökkentését és a kritikus infrastruktúrák védelmét.

A küzdelem nem csak a harctéren zajlik, hanem az egész társadalmunkban a zsarnokok legyőzéséről szól

– fogalmazott az EB-elnök. Bár jelezte, hogy Ukrajnában egyre nehezebb helyzetben vannak a védelmi erők, de üdvözölte az európai egységet és az Ukrajna támogatása melletti elköteleződést.

Von der Leyen beszédének középpontjában Európa katonai szuverenitásának erősítése állt, amely szerinte nem jelenti azt, hogy aláásnák a NATO egységét. Üdvözölte Svédország döntését, hogy NATO-tag lehet a magyar parlament jóváhagyása után, de hangsúlyozta, hogy az EU-nak önállóan is képesnek kell lennie a saját védelmére. Az EB-elnök kiemelte a folyamatban lévő erőfeszítéseket, például az Aspides haditengerészeti misszió elindítását a Vörös-tengeren, valamint a tagállamok védelmi kiadásainak növelését.

Azt is pozitív folyamatnak tartja, hogy az Európai Békekeretet és az Európai Védelmi Alapot is megerősítették az elmúlt hónapokban. Dicsérte az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai támogatás mozgósítása érdekében tett lépéseket.

Az elnök további intézkedéseket sürgetett, hangsúlyozva, hogy az EU-s fegyveres erők mielőbbi újjáépítésére, feltöltésére és korszerűsítésére van szükség.

Von der Leyen felvázolta az első európai ipari védelmi stratégiára vonatkozó terveket, amelynek célja a közös beszerzések előtérbe helyezése és a széttagoltság csökkentése. Hangsúlyozta a hatékonyabb és kollektívabb költekezés fontosságát, és javaslatokat terjesztett elő a védelmi iparnak az átvételi megállapodások és elővásárlási megállapodások révén történő támogatására. Emellett bejelentette, hogy Kijevben létrehozzák a Védelmi Innovációs Hivatalt, amely szorosabbra fűzi a kapcsolatokat Ukrajnával, és kihasználja az ottani szakértelmet az ipari védelmi innováció terén.

Von der Leyen merész lépésekhez kért támogatást az Európai Parlament képviselőitől, politikai bátorságot kért az európai politikusoktól, és arra szólította fel az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá a közös védelmi projektek finanszírozásához.

Szorgalmazta, hogy a következő Bizottságban legyen kijelölt védelmi biztos, és javasolta, hogy vegyék napirendre, hogy a szankciók miatt zárolt orosz vagyon újrabefektetéséből származó hozamokat használják fel arra, hogy katonai felszereléseket vásároljanak Ukrajna számára.

Végül az elnök arra sürgette Európát, hogy vállaljon felelősséget biztonságáért, hangsúlyozva, hogy a bizonytalanság költségei sokkal nagyobbak, mint a lehetséges megtakarítások. Végezetül kijelentette:

Nemzetközi partnereink támogatásával vagy anélkül, de nem hagyhatjuk, hogy Oroszország győzzön. A bizonytalanság, vagyis egy orosz győzelem ára sokkal nagyobb, mint bármilyen megtakarítás, amit most elérhetnénk. Ezért van itt az ideje, hogy Európa lépéseket tegyen.

Forrás: Portfolio.hu

Portálunk megjegyzése: Ez a nő és barátai jelentik a legnagyobb biztonsági kockázatot Európára és az egész világra!
Első sorban ezektől és a hozzá hasonlóktól kell megszabadulnia Európának pusztán azért, hogy békében tudjon élni az európai lakosság!