quaestor_logo.jpgSzázötven évnyi börtönre ítélték a történelem hírhedt csalóját – Bernard L. Madoff hatvanötmilliárd dollárt lopott el


Mi a közös a Quaestor-botrányban, Tarsoly Csabában és a világ legnagyobb szélhámos brókereiben? Piramisjátékszerűen szedték el ügyfeleik pénzét, fedezet nélkül, az átlagosnál messze nagyobb hasznot ígérve. Szintén közös bennük, hogy alighanem ügyvédeik tanácsára maguk vallották be bűnüket, ám ez sem segített: van, aki százötven évnyi börtönt kapott, hatvanötmil­liárd dollár szárad a lelkén. A dominók 2008-ban kezdtek dőlni, amikor kitört a pénzügyi válság.


tarsoly csabaA legnagyobb csalónak százötven év börtön járt, 2009 óta tölti büntetését Bernard L. Madoff. Az „üzletember”, a Nasdaq – New York-i technológiai értéktőzsde – volt elnöke, a Bernard L. Madoff Investment Securities alapítója és vezetője a történelem legnagyobb piramisjátékának kiagyalója volt. A botrány 2008 végén robbant ki. Az elmaradt hozamokkal együtt 65 milliárd dolláros kárt okozott ügyfeleknek. A hozamot nem a befektetéseiken elért nyereségből fizette ki, hanem az új befektetők számláit csapolta meg. A legtöbb pénzt, 7,3 milliárd dollárt a Fairfield Greenwich Group veszítette el, de a Pioneertől kezdve a BNP Paribasig több tucat cég szerepelt a károsultak listáján, amely 163 oldalt tett ki a vádiratban. A csalássorozat a hetvenes évekig nyúlt vissza. A felügyeleti szervek nem találták nyomát annak, hogy akár egy részvényt is vettek volna az átvert ügyfelek. Pedig évente többször is kaptak elszámolást, hogy milyen részvényekkel, mekkora nyereséggel kereskedtek. A piramisjáték központja a befektetéssel és befektetési tanácsadással foglalkozó üzletág volt, ez teljesen elkülönült a brókertevékenységet végző Madoff Investment Securitiestől. Eleinte még ömlött a pénz Madoff magánvállalkozásába, leginkább az üzletember kapcsolatainak köszönhetően. A nyolcvanas években nem is volt különösebb probléma, a tőzsdék szárnyalása és az újabb befektetők miatt mindenkinek ki tudta fizetni az ígért nyereséget. Ha nincs a 2008-as QUAESTOR_2.jpgpénzügyi válság, akkor a csalássorozatra valószínűleg még évekig nem derül fény. A befektetők azonban egymás után döntöttek úgy, hogy ki akarják venni a pénzüket, és egyre kevesebb új befektető maradt, akiknek a pénzéből ki tudta volna fizetni a régi ügyfeleket. A kártyavár összeomlott, amikor ügyfelei hétmilliárd dollárt követeltek tőle, amit már nem tudott kifizetni. Korábban elemzők találgatták, a vélemények ma is megoszlanak, mi a titka annak, hogy Madoff két számjegyű hozamokat tudott felmutatni, állandóan változó gazdasági környezetben. A kártérítések ma is tartanak az elhúzódó pereskedések miatt. Enyhítésnek a büntetésben az sem számított, hogy Madoff a csalást maga vallotta be.

Az amerikai tőzsdefelügyelet nem sokkal a Madoff-botrány után újabb, ötvenmillió dolláros brókerbotrányt leplezett le. Egy Philadelphia környéki pénzalap menedzsere, Joseph Forte is becsapta ügyfeleit: ő is a korábbi befektetőket mindig az újabbak pénzéből fizette ki. Forte azt hazudta, hogy kötvénybefektetésekben, valamint különböző deviza- és határidős ügyletekben forgatja meg a pénzt. Jelentős hozamokról tett hamis jelentéseket a befektetőknek, miközben folyamatos veszteségei voltak: dollármilliókat vont ki magánhasználatra, és az új befektetésekből fizette ki a korábbi ügyfeleket. Mint kiderült, az 53 éves Forte 1995 óta működtette Ponzi-sémáját, nyolcvan ügyfele volt. Legtöbb ügyfelét 2000 és 2002 között, a tőzsde hanyatló időszakában szerezte azzal, hogy különlegesen magas kamatot ígért. Cége 1995 és 2008 között évi 37,96 százalékos hozamot számolt el úgy, hogy 1998 és 2008 között 3,3 millió dolláros nettó vesztesége volt. Forte nem jegyeztette be cégét a tőzsdefelügyeletnél, csalását nem a hatóságok leplezték le, hanem Madoffhoz hasonlóan saját maga vallotta be.
broker.jpgA fehérgallérosoknak rossz korszakuk volt ez az időszak, szintén 2009-ben vették őrizetbe Nicholas Cosmót, az Agape World vezetőjét, akit négyszázmillió dolláros pénzügyi csalással gyanúsítottak. Cosmo egyszer már megjárta a börtönt befektetési csalások miatt, 1999-ben 21 hónap szabadságvesztésre ítélték. A csaló bróker egyébként ezzel az üzletével kispályásnak számít, de az elv a többiekéhez száz százalékban hasonló.

A floridai alapkezelő, Arthur Nadel háromszázötvenmillió dollárt lopott el, hasonló módszerekkel. Amikor ez kiderült, hirtelen eltűnt, de az FBI megtalálta. Nadel a New York University Law Schoolon végzett, ingatlanközvetítéssel foglalkozott a hatvanas évek óta. Cégét 1999-ben alapította az akkor még ismeretlen, számítógép által generált kereskedelmi és befektetési programokkal, amelyeket Bernard Madoff is használt olyan nevek alatt, mint Walhalla, Viking, Victory és Scoop Real Estate.

Hasonlóképpen gyanús az indianai befektetési tanácsadó Marcus Schrenker esete, aki szintén ebben az időben „tűnt el”, majd magánrepülőgépével balesetet színlelve saját halálát próbálta eljátszani a floridai Gadsden megyében, de túlélte és szintén rács mögé került.


Így indult egykor a pilótajáték
Charles Ponzi, a rendszer kitalálója a hatalmas inflációt használta ki

Ponzi-sémának nevezik azt a pira­misjáték­elv alapján működő, a befektetők naivitását kihasználó csalási szisztémát, amikor hatalmas profitot ígérnek, és a szédületes haszon által vonzott újabb befektetők pénzéből mindig az előző kör befektetőit fizetik ki. A rendszer egy idő után összeomlik a saját súlya alatt. Az olasz születésű Charles Ponziról nevezték el, aki a huszadik század elején óriási méretű csalást hajtott végre e séma alapján. Lényege az, hogy elméletben ugyanazon termék vagy értékpapír valahol mindig olcsóbb. Mindez alacsony költséggel gyorsan nagy hasznot hajthat. A gyakorlatban és jól működő pia­con ilyen ritka, de Ponzi pilótajátékának kezdetekor – 1918 – az országok közötti, infláció miatt elmozdult valutaárfolyamokat nem igazították egymáshoz. Egy Olaszországban vásárolt kötvényt – a költségek levonása után – négyszáz százalékos hozammal lehetett az Amerikai Egyesült Államokban értékesíteni. A konstrukció működött, tíz dollárból néhány hét alatt negyvenet csinált: embereket fogadott fel, akik mesés jutalék ellenében hajtották fel neki a kuncsaftokat. Ponzi ötven százalék hasznot ígért 45 nap után, száz százalékot pedig kilencven nap után, miközben a bankok öt százalékot adtak egy egész év alatt. A rábízott vagyon februárban már ötezer dollár volt, márciusban harminc-, májusban 420 ezer. Ugyanakkor egyre többen kezdtek gyanakodni, azt állítva, hogy Ponzi az új beszállók pénzéből fedezi a kiszállók nyereségét, és a rendszer csak addig működik, amíg a sok új beszálló elég pénzt tol be. A férfi cégére bízott pénzből 160 millió postai kötvényt kellett volna venni, de forgalomban csak 27 ezer darab volt. A posta egy idő után megszüntette az értékpapír tömeges eladását és visszaváltását. A hatóság kiderítette, Ponzi nem fizetőképes, a nyomozás pedig hétmillió dolláros adósságot mutatott ki a csalónál, hat bankot döntve be. Tettéért csupán néhány évet kapott, ám pénzét elkobozták és szegényen halt meg a pira­misjáték atyja.


Alapvető volt a bizalomvesztés
A Lehman Brothers „szelleme” még ma is kísért

A történelem egyik legsúlyosabb világgazdasági válsága kezdődött a Lehman Brothers pénzügyi vállalat bedőlésével. Veszteségei a mai napig kísértenek: a cég már csaknem 37 milliárd dollárt visszafizetett a hitelezőknek, és 2016-ig még további 28 milliárd dollárt fizet többek között magyaroknak is, hiszen különböző alapokon keresztül hazánkban is számos magánember bukott a vállalat csődjén. A Lehman volt a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank, egyben a világ vezető brókercége. A 158 éves New York-i cég korábban már számos krízist, például az 1800-as évek vasúti csődjeit, majd az 1929-33-as nagy gazdasági világválságot is átvészelte, 2008-ban azonban a nem fizető adósok és az ő hiteleikkel fedezett értékpapírok árfolyamának összeomlása végül bedöntötte. A csőd közvetlen oka az volt, hogy a Lehman nem tudta kifizetni a Barclays és a Bank of America követeléseit, a két cég pedig nem volt hajlandó tovább tárgyalni az adósságok átütemezéséről. A 2008 augusztusában még húsz dolláron is forgó Lehman-részvények a csőddel egy pillanat alatt értéktelenné váltak. A világ tőzsdéin évtizedek óta nem látott eladási hullám söpört végig. Mivel senki sem bízott senkiben, a bankok még magas kamatok mellett sem voltak hajlandók kölcsönözni. A Lehman csődjével sorra dőltek a dominók, egyre több csaló bróker került lakat alá.

forrás: Magyar Hírlap