BENDEGÚZ HÍREK

A független, hiteles magyar hírforrás!

logo


welcome.gif

Gyöngyöspatai álmok.



Gyöngyöspatai álmok
.
 

Ki volt Eszes Tamás?

 

A harcos "önként" távozott. Lezárult az ördögi játszma egy fejezete. Vége a harcnak? Recuiescat in pace (nyugodj békében)? Ezt szeretnétek? Ez nem egyházi temetés, fiúk! Csak a testet pusztítottátok el. A szellem fölött nincs hatalmatok!

Tamás a nyár folyamán rám bízta ügyes - bajos dolgait. Tudok hát egyet mást ebben az ügyben és semmi okom, hogy véka alá rejtsek bármit is. Csendesen jegyzem meg, nekem nem volt büdös ez az ügy. A fene tudja miért, szeretek a vesztesek mellé állni. Ha néhányan közületek felháborodnak majd írásomon, tudni fogom nem írsogáltam hiába.

Ide tehettem volna a cikk elejére Tamás gyászkeretes képét, de én sorsán keresztül a profilját akarom megrajzolni, ahelyett amit ti "alkottatok" róla. 

Tamást a rendszer pusztította el. A rendszer amelynek ugyanúgy integráns része a Jobbik, mint Pintér legveszettebb martalóca. 

A profilalkotáshoz tartozik, hogy megismerjük emberünk álmait. Ez általában nehéz, különösen ha olyan hallgatag valaki mint Eszes Tamás volt. Nála azonban más a helyzet. Cselekedetei ugyanis kirajzolják miről álmodott.

Több "interjút" készítettem vele, de azt elfelejtettem megkérdezni, miért kötött ki épp Gyöngyöspatán. Így csak sejthetem, hogy a balhé is vonzotta... Nem volt született gyöngyöspatai, mégis észrevette a Kecskekövet, a sziszte matikus országpusztítás skanzenjét. Ő is választhatott volna olyan taktikát, mint a "Szebb Jövőért Polgárőr Egyesü let", azaz masíroztathatta volna harcosait a főútvonalakon. Nem ezt tette. Meg akart telepedni a Kecskehegyen! Birtokokat vásárolt és bérelt: egy pinceépületet, alatta egy 2800 négyzetméteres, fölötte pedig öt kisebb telket. Hogy mit akart ott? Helyreállítani az elpusztitott Magyarország egy kis darabkáját. Ettől íjedtek volna meg a cigányok? Egy frászt. Ettől a nemzetpusztító hatalom íjedt meg! Mi lesz ha valaki a saját bírtokán "erőszakkal" kezd zöldséget gyümöl csöt termelni, állatokat tenyészteni és ráadásul olyan elvetemült, hogy maga akarja elfogyasztani, vagy értékesíteni amit megtermelt. Ez nem illett a képbe. A magának termelő magyar nem kell. Az ilyen magyart kell elpusztítani a rafinált gazdasági szabályozók és a mindíg éhes cigánybendők segítségével; előkészítendő az izraeli betelepítéshez a magyar ugart.

Aztán volt itt más baj is. Ha valaki meglátogatja a 
"Kék Sárkányok" honlapot, vajon kit lát, mit lát ott? A még erőt és optimizmustsugárzó "Kempo" edzőt - Eszes Tamást - lelkes fiatalok társaságában. Hát nem éppen ezt az embertipust, ezt a magyar emberfajtát, kell kiírtani annak, akinek az a feladata, hogy mire az országra zúdul a kiválasztott emberfaj, itt már csak "genetikusan alattvaló" népmaradványt, olyan páriákat találjon találjon, akik kipucolják a budit a hódítók után?

Olyan egyedekre nincs szükség, akik vészhelyzetben saját erejükből képesek magukat, családjukat, vagy másokat megvédeni. Erre csak az erőszak monopóliumát magához ragadó szálláscsináló diktatúra jogosult, de persze nem köte lezett.

Azon egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy Orbán, Pintér, meg a liberális világcsürhe "elhatárolódtak" a Véderőtől, meg Eszes Tamástól. De elhatárolódott a Jobbik, meg a Polgárőr Egyesület is. Őszintén szólva ezen én nem csodálkozom, mert sikerült némi betekintést nyernem a Jobbik veséjébe, részben a tetthelyen Gyöngyöspatán (részben néhány "cigányverte" hajdúsági településen). Erről szól
 "Országpusztítás" c. kommentárom, amit később kénytelen vol tam kiegészíteni és árnyalni "Gyöngyöspata színe és visszája" c. újabb kommentáromban. 

Az utóbbi cikkben utalok a gyöngyöspatai választások eredményére, vagyis arra, hogy ült bele Juhász János Oszkár a tejfeles köcsögbe. Közbevetőleg jegyzem meg, ez az ember egy matyó hímzéses diszpárnára emlékeztet en gem. De nem ez a legföbb kifogásom vele szemben...

Érdemes elgondolkodni ezen a furcsa választáson. A "cigány erő" jelöltje Farkas János visszalépése folytán Juhásszal hat független, ill. álfüggetlen képviselő lépett sorompóba. Eszes Tamás e visszalépésről úgy véleke dett, hogy a cigányok testületileg Juhászra szavaztak. Ezzel magyarázta , hogy a 2010 októberi időközi választáson 
mindössze 68 szavazatot kapott, és ezzel 5,81 százalékot elért nyeretlen ezúttal befutott. 

További furcsaságok. 
A Fidesz senkit sem futtatott és nem is korteskedett senki mellett. Erről számos találgatás jelent meg, de ezekkel nem untatnám az olvasókat. E passzivítás mögött azonban egy háttéralku szennyes körvonalai látszanak kirajzolódni, amit a Fidesz és a Jobbik kötöttek. Mielőtt emiatt bárki felhördülne, megmagyarázom, miből lehet erre a háttéralkura következtetni. 

Oszi a győzelem bódulatában tartott 
villám-sajtótájékoztatón a következőket mondta. "Az igazság győzedelmeskedett, a gyöngyöspatai emberek igazságérzetének és bátorságának köszönhetően." Én nem tudom, Oszi járt e iskolába és ha igen hanyas osztályzatai lehettek. Azt sehogy se tudom belőle kinézni, hogy első eminens lett volna. (Annyi esze mindenesetre van, hogy "kabinetfőnököt" tart és néha az nyilatkozik helyette.)

Akinek kabinetfőnöke van, annak kell hogy legyen ars poeticaja is. Hát persze, hogy van nékije is.
 "Korábban az [origo]-nak azt mondta, hogy a "közbiztonságot" és a "vagyonbiztonságot" tartja elsődleges fontosságúnak Gyön gyöspatán. Azt is hozzátette, hogy polgármesterré választása esetén bevezetné a településen az "érpataki modell" helyi viszonyokhoz alkalmazkodó változatát, illetve Tiszavasvárihoz hasonlóan csendőrséget hozna létre Gyöngyöspatán..." E megnyilatkozások az életlen elméjüség csalhatatlan szimptómái a következők miatt.

Másoknak talán feltünt a Fidesz rabszolgaprogramja, vagyis a 
"Közmunkaprogram", amelynek kísérleti terepéül épp Gyöngyöspatát szemelte ki az Orbán diktatúra, egyáltalán nem véletlenül. Erről mindenki tud, ezért elég egy találomra kiválasztott kurta idézet a helyzet szemléltetésére. 
"Pénteken először vehetik fel havi munkabérük időarányos részét azok a gyöngyöspatai közmunkások, akik augusztus elsejétől a Belügyminisztérium (BM) szervezte közmunka minta programban erdőtelepítés előkészítését végzik - közölte a tárca az MTI-vel.  Samu Attila miniszteri főtanácsadó, a közfog lalkoztatási program kommunikációs felelőse tudatta: a gyöngyöspatai közmunka-mintaprogramban negyvenen végez nek erdőgazdálkodási munkát, nyolc nő és harminckét férfi. A közmunkások többsége Gyöngyöspatán lakik, átlagéletkoruk 35 év, a legfiatalabb 18, a legidősebb 58 éves. [2011. augusztus 12]" 

Ide egy kis kiegészítés kivánkozik, de ezt végezze el az Amerikai NépszavaAz egész cikk szerfölött érdekes, de ide csak egy rövid bekezdés jut, az is sokatmondó! "A közmunkaprogram nyilván azért sem véletlenül indul Gyöngyöspa tán, hogy a cigányellenességet meglovagolva azt a látszatot keltse, hogy a közmunkaprogram a 'munkakerülő és élős ködő cigányok' megdolgoztatására irányul. Ezzel a Jobbik elérte Gyöngyöspatán a célját, és kézzelfogható jelét adta a Fidesz és a Jobbik szellemi közösségének és munkamegosztásának.A munka kezdetén majd a Belügyminisztérium illetékese köszönti az első roma kényszermunkásokat. Amikor elindulnak a távoli építkezések, gátemelések, akkor majd a lakóhelyüktől távolra viszik konténeres gettókba őket." Súlyosak a szavak, de mekkora a súlyuk a tényeknek?

Eszes Tamástól tudom, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület feloszlott, megszünt létezni. De mi szükség is lenne rájuk, hisz ott van Oszkár, meg a Pintér. (Pintér ugyan már nem járkál az amerikai nagykövettel Kounalakis asszonnyal Patára, hisz ott az Oszkár. Hogy miért emlegetem kettejüket együtt, arra is megvan a jó okom. Elmultak a gyöngyöspatai mézeshetek, a hétköznapokról, azaz a "dolgos munkanapokról" pedig szerfölött furcsa hírek szállonganak.

Még Eszes Tamástól tudom, hogy a pataiak nem nagyon csípik az Oszkár fejét. Ennek tulajdnítja, hogy az önkormány zatnak már négy tagja lemondott, akik közül háromnak a nevére is emlékezett: Ludányi Ferenc, Rusznyák Zsolt és Simó István. Érdekes lenne megtudni, nekik miért nem tatszik a rendszer. Tamás szerint a nemcigány pataiaknak se tetszik, hogy Oszkár rendőrkocsival jár ki a közmunkásokat zavicálni. Dehát hogy smakkol neki magá nak a BM. köz munkaprogram? A jelek szerint jól feltalálja magát ebben a szerepkörben. A 
Népszabadságban olvasható saját nyilatkozata. "Juhász Oszkár, Gyöngyöspata nemrégiben megválasztott jobbikos polgármestere szerint leginkább a következetességnek és a szigornak köszönhető, hogy a romák dolgoznak, s nem tűnt el egy szerszám sem. Aki önhibájából munkaképtelenné válik, és kizárják a programból, az három évig nem vehet részt hasonló közmunkán, márpedig ez elég visszatartó erő - mondja - a szerszámokért pedig mindenki anyagi felelősséggel tartozik: ha elvész valami, ki kell fizetni.Gyöngyöspatán egyébként - az úgynevezett „érpataki modell” mintájára - nemrégiben szigorították a jegyzői hatáskörben kiróható szabálysértési bírságokat is. Aki vét, az fizet, Juhász Oszkár szerint korra, nemre, bőr színre való tekintet nélkül. Ha a szennyvíz az utcára folyik, ha valaki nem tartja rendben a portáját, ha köpköd, ha csikket dobál el, akkor a jegyző - egyéni mérlegelés alapján - ötezertől ötvenezer forintig terjedő bírsággal sújthatja. Eddig tíz ügyben indítottak ilyen eljárást, részben szúrópróbaszerű ellenőrzések, részben lakossági bejelentés alapján." 

Nagyon úgy néz ki, hogy ami bő hatszáz év óta nem sikerült a magyar uralkodóknak (II. József, Mária Terézia) és a kormányoknak, a máris sikerült a B.M.-nek meg az Oszinak? Javasolnám azért, várjuk ki a végét. Nem kell soká várnunk, majd meglátják.

Dehát én Eszes Tamásról készítek portrét. Tulajdonképp már elkezdtem. Most folytatom.

Eszes Tamás tehát nem tudott, nem is akart, végzetétől Gyöngyöspatától szabadulni. Vett egy házat, egy kissé kaci fántos módon. Az anyjától örökölt Szolnokon egy házat. Ezt fedezetül lekötve vásárolt elővételi (opciós) jogot a Jókai utcai házra, ahová új élettársával és annak súlyosan fogyatékos gyermekével költöztek be. Hozzákezdtek a felújítás hoz, ill. az átalakításhoz mert mit is tervezett Tamás? Nem fogják kitalálni, egy edzőtermet a Kempo oktatás céljaira...

Magát az oktatást már korábban elkezdte. Tanítványai is voltak, lettek volna... Csakhogy a község nem mutatott hajlandóságot, hogy azedzések céljára helyiséget biztosítson. Tamás szerint a jegyző Mátyás István válaszra sem méltatta ezirányú kérését. A jegyző úr egyébként a Polgármester kemény jobbkeze. Tüstént magenetofont indít, ha valaki felkeresi. Feje fölött egy egy jelmondat dísze leg. "Ha valamit végre jól csinálunk (akár rosszul is) az eredmény csak jó lehet." Nem mondom, a gondolatnak van magva. Ki lehetne tenni bármelyik munkatábor, vagy fegyintézet bejárata fölé. Tamás bérleményt csak "büntető felárral" 3500 Ft. óradíjért kap hatott volna. Így alkalmanként máshol, néha szabad ég alatt, zajlottak az edzé sek...

Közben viszont egy új ellenség jelentkezett, legbelül a saját énjében, a frusztráció, majd a depresszió. A jelenség rövid leírása a következő. "frusztráció Freud szerint a csalódás élménye; ezt akkor érezzük, amikor erőltetett módon mondunk le egy ösztönszükséglet kielégítéséről. Általánosabban: az az érzés, amelyet egy célirá nyos cselekedet meghiúsulásakor, ill. valamely várt jutalom elmaradásakor érzünk. Az ember személyiségfejlődése és szocializációja során kisebb-nagyobb frusztrációk tapasztalatait megélve sajátítja el a szublimáció képességét. A súlyosabb, ismétlődő frusztráció azonban depresszióhoz is vezethet." A depresszív tényezők Eszes Tamás életében, folyamatosan erősödve, jelen voltak, onnan kezdve, amikor vörös barett sapkájában Gyöngyöspatán először megjelent. Erről mindenekelőtt a hatalom gondoskodott, gonosz és gusztustalan módon. De kéznél volt Juhász János Oszkár is, mint a hatalom tudatos, vagy alkalmi (?) eszköze.

Az egész egy "békéltető megbeszéléssel" kezdődött, amelyet az Oszkár kezdeményezett Ferenczi Henrik útján a kopogtató cédulák leadási határideje előtt három nappal, késő este a benzinkútnál (?). Tamás érezte a provokáció illatát, ezért biztonsági tanúként magával vitte Hartyányi Attilánét. Óvatos volt tehát, de nem eléggé. Észlelte hogy a benzinkutnál egy rendőrségi mikrobusz áll és ez némiképp megnyugtatta (...). Észrevette azt is (?), hogy Oszkár gépkocsija lökhárirójának belső oldalára egy magnó van szigetelő szalaggal felerősítve. Tudta, hogy Oszkár ilyen "magnós tipus" (lám a titkára is), így különösebben nem izgatta a dolog. Ezután kezdetét vette a "megbeszélés", amit szerinte Oszkár nyitott úgy, hogy már az első mondatba bekerült a "köcsög" kifejezés...

Szó ami szó, összekaptak, majd összementek és ennek során Oszkár pufók rózsaszín fizimiskáján tenyérnyi (?) vér ömleny keletkezett (?). Ebben a helyzetben majdnem minden normális ember azt tette volna, hogy odamegy a rendőr furgon utasaihoz és mint a bibliai szegény Lázár sebeire mutat. Ha ezt teszi, őt nyomban elviszik a körzeti orvoshoz látleletért, támadóját pedig elfogják. Ám Oszkár nem ezt tette, a Gyöngyösi Városi ügyészség (B.1099/2011 sz.) vádirata szerint sem, hanem "távozott a helyszínről, majd otthonából értesítette a rendőrséget." Persze nem a csőstől járőröző pataiakat, hanem a gyöngyösieket. Volt ebben logika? Hát persze hogy volt! Ez meg a Gyöngyösi Városi Bíróság (B.186/2011 sz.) ítéletéből derül ki. "Juhász János Oszkár a Jobbik megyei alelnöke 2011. június 12-én este feljelentést tett arra hivatkozással, hogy Eszes Tamás arcon ütötte, fojtogatta és hasba rugta." Mi történik ilyenkor, normális eset ben? A telefonálót felvilágosítják, hogy szerezzen be látleletet, majd egy alkalmatos időpontban (nappali órákra) behívják és kihallgatják. Majd beidézik a gyanúsítottat is. Ám ez esetben a gyanúsított azonnali "előállítása" felől intézkedtek és itt megint adjuk át a szót az ítéletnek"...Az előállítás végrehajtására éjfél után, június 13-án került sor ... ahol 12 (!) rendőr jelent meg..."  Az elnevezéseken lehet vitatkozni, de ez egy vérbeli kommandós akció volt, amelynek az volt a célja, hogy ... Nos tulajdonképp mi is volt a célja? Az ítélet részletesen leírja, hogy a tizenkettek közül ki milyen testi, ill. lelki traumát szenvedett el a vádlott rugkapálása, hadonászása és szitkozódása következtében. Az ítéletben sérült rendőrök látleleteiről nem esik szó, Tamás látleletéről sem, csupán az nyer megállapítást, hogy "...Rángatózott, majd lefogóit is magával rántva arccal a durva aszfaltra esett, aminek következtében a jobb halántékától az állkapcsáig terjedő hámhorzsolást szenvedett." Lám egy finom pintérrendőri intézkedés, ahol csak az aszfalt durva. Hát persze! 

Maga Tamás nekem  erről azt mondta, szó sem volt ilyesmiről, kirántották az utcára, földrevitték és megbilincselték. Az esetnek nyolc szemtanúja volt, akik kihallgatását 
Dr. Marosvölgyi Tamás kirendelt védő útján indítványozta is, de indítványát elutasították. Ugyanígy a rendőrségi videofelvételnek a tárgyaláson történő megtekintését is. A Bíróság az indítványokat érdemi indokolás nélkül, azaz punktum mellőzte. Eszest hívatalos személy elleni erőszak miatt másfél évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték és pártfogó felügyelet alá is helyezték, azaz kényszerzubbonyt húztak rá.

A bíró szabadlábra helyezte. Tudjuk milyen megkönnyebbűlés ez egy delikvensnek. Eszes azonban percekig sem örülhetett, mert már vártak rá a Budapesti (!) vámhívatal emberei és elvitték "sürgős"  kihallgatásra egy olyan ügyben, ahol az íratismertés azaz a nyomozás befejezése előtti utolsó aktus már régebben megtörtént. Ötvenéves ügyvédi (eb ből másfél évi megyei főügyészi) praxisomban még nem fordult elő a hatósági kényszerintézkedések ilyetén furcsa szinkronja. Már már arra lehet következtetni, hogy a műveleteket egyetlen központ koordinálta. Csakhogy más - más hatóságok előtt, más - más ügyintézési fázisban levő ügyeket nem lehetne, pontosabban nem szabadna ilyen módon koordinálni. Ez e módszer nem javítja az ügymenetet, csupán a sokkolás céljait szolgálja.

És még nem is szóltunk a Juhász Oszkár által kezdeményezett tulajdonképpeni bűnügyről, a garázdaságról. Ennek az ügynek az íratai (B.219/2011) a Gyöngyösi Városi Bíróságon vannak. Novemberben lett volna a tárgyalás... Igazán saj nálom Oszkár polgármester urat, hogy volt védencem megfosztotta egy ilyen páratlan szereplési lehetőségől.

Gondoljunk csak bele, milyen felemelő érzés lett volna egy olyan ellenféllel szemben triumfálni, akit épp az ő feljelen tése kapcsán már el is ítéltek és "pártfogó" felügyelet alá helyeztek. Ez egy fordított handicap. A valódi hadicap azt jelenti, persze csak az angoloknál, hogy "amár több versenyben győztes, gyengébb ellenfelének előnyt ad. Ezen előny a gyaloglási versenyekben pl. lehet tér vagy időelőny." Hát persze az orbán rezsimben elvétve sem akadnak olyanok, akik az angol lovagiasság szabályai szerint szerveznék a viadalokat. Itt a tér és időelőnyt a jobbikos Oszkárnak biztosította a hatalom, bizonyítva: lám milyen jól megférnek egy gyékényen olyanok, akik egymástól látszólag nagyon is különböznek.

Én is vittem - víttam a harcomat annakidején Györgyi Kálmán legfőbb ügyész ellen. Így a saját élményeim alapján is tudom, milyen érzés, amikor lazán vigyorogva finoman a durva (!) betonba döngölik az embert.

Eszes Tibort azonban e "jogállami" intézkedések nem vitték volna végleg a padlóra. Magam is cselgáncs edző voltam és megtanultam, másoknak is tanítottam, a legfőbb szabály: jól esni és gyorsan felállni. Nos, ezt ment volna Tamásnak is, biztosra veszem.

Tamást a magyar milliók betegsége: a szegénység kezdte őrölni! És most - kedves pataiak - tessenek figyelni, ha egyáltalán figyelemre méltatják írásomat. Gyöngyöspata még ma sem egy szegény község. A gazdag vállalkozók gyászos szerepét már "méltattam" a fentebb hivatkozott "Gyöngyöspata színe és visszája" c. írásomban.
Ők lehettek volna azok, akik észreveszik, hogy egy jobb sorsra érdemes ember szükséget szenved. Segíthettek volna rajta. Elvállalt volna minden munkát, amiből egy darab kenyeret vehet. De nem volt munka, neki nem volt munka. Jelentkezhetett volna persze a BM. & Juhász János Oszkár féle közmunkára. Csak ezzel az történt, hogy valóban "cigánymelóvá" vált. Mert mi is történt? A közmunkabrigád a tervek szerint "vegyes-válogatott" lett volna, az etnikai többséget 12 fő képviselte volna, de "csoda" történt. A magyarok munkához jutottak (?). 
"Később Mátyás István, Gyöngyöspata jegyzője is megerősíti az információt néhány kijelölt közmunkás visszalépéséről. Szavai szerint a tizenkét kiválasztott nem roma közmunkásból az elmúlt héten kilencen mutattak be érvényes munkaszerződést, így őket már nem osztották be a brigádokba. Azt viszont neki nem feladata vizsgálni, hogy a munkaviszony valós-e, ez a munkaügyi szervezetek dolga. Hárman arra hivatkozva mondták vissza a közmunkát, hogy védett korban vannak, betöltötték az ötvenhetedik életévüket. Kedves pataiak! Ebbe a 12 fős keretbe önöknél Eszes Tamás nem fért bele? Hogy van ez? Talán attól tartottak, hogy a 13 szerencsétlen szám? Vagy elvárták volna, hogy a BM.& Oszi munkaerőközpontnál jelentkezzen lapátért. Nem vették észre, hogy ez az ember kutyaszorítóba került?

Nem, önök elmentek mellette úgy, hogy másfelé néztek. Csúnya dolog egy halotton átlépni, hát még egy élőn.

Azt hiszik, a saját szempontjukból ez a magatartás kifizetődik? Nem! Rá fognak jönni, nem fizetődik ki. Akár tudják, akár nem; akár akarják akár sem, önök "mintafaluvá" váltak. Önökön keresztül lehet tanulmányozni a magyar "társada lom" keresztmetszetét. Csakhogy önök már rég nem "társadalom" a szó semmilyen értelmében. A társadalom alapvető ismérve a szolidaritás olyan foka, amely garantálja az emberhez méltó létet. Önök egy olyan népesség, amely egyének re atomizálódott [a háttérhatalom céljainak megfelelően] és amelyben mindenki csak a saját nyomorult kis alkuját  igyek szik megkötni az egyre mostohább körülményekkel. A gazdag a panziójáért reszket, a szegény meg azért, hogy meg húzódhasson a házában, teljék ennivalóra, meg tüzelőre. Ennyi! Ha a Kecskekőre pillantanak, már nem jut eszükbe úgyszólván semmi. Ásítanak hát egyet?

Dehát ott tartottunk, mi juttatta kötélre Eszes Tamást.

Az anyagi szükösség azt szorítja legjobban akinek mások iránti felelőssége van. Ilyenek, a férfiak ha családfők. Tamás nak korábbi élettársi kapcsolatából egy leánygyermeke van, akinek tartásához bizony egyre szerényebben tudott az utóbbi időkben hozzájárulni. [Én tudom, mit jelent az ilyesmi. Nagyapám tisztes asztalos mester volt, amig az 1929-es gazdasági válságban tönkre nem ment. Amikor rádöbbent, hogy hat gyermekét és feleségét nem képes többé eltartani ténferegni kezdett, majd néhány hónap mulva, 41 éves korában, "elvitte a szíve". Szerencséje volt. Úgy érezte megfá zott. Lefeküdt, teát kért és mire az megfőtt egymásra tett kezekkel békésen pihent - örökre.]

Tamásnak erősebb volt a szíve, ergo nem lehetett ilyen szerencséje.

Újabb élettársi kapcsolatot létesített, vállalva egy súlyosan fogyatékos mostohagyereket is. A kapcsolat alapja a szerelem volt. Ez azonban, ahogy lenni szokott, elmúlt. Ebben szerephez jutott Eszes Tamás érthetően feszült lelkiállapota, ingerlékenysége és egyéb körülmények is. A nő részéről következett be tehát az elhidegülés, egy olyan lelki állapot, amelyről az egyén nem tehet. Tudományos igazság is az a szlogen, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni. B.M. becsületes volt Eszes Tamáshoz: a felismert változást közölte vele és azt is, hogy elhagyja, mert így nem tud vele élni. Kapcsolatukat megszakította és Gyöngyöspatáról visszaköltözött Szolnokra. Tamás egyedül maradt, emiatt lépett a halálához vezető ösvényre, de ez nem ilyen egyszerű, mint a lelki jelenségek általában.

Az "utolsó menedék" szindrómáról van szó. Ennek mibenlétéről egy magános lélek 
blogbejegyzése ad hű képet 
"Bizonytalan világot élünk... Manapság mindenki lelki sérült, mindenkiben ott lakozik a fájdalom valamilyen módon. Nehéz a megélhetés, munkát találni, és azt megtartani, gyermekkorunk elröppen mint egy pillangó a kezünk közül. Fel kell nőni, és a biztonságot nyújtó családi fészket, otthont el kell hagyni. Szüleink sem élnek örökké, barátaink elhagynak, a szerelmekről élettársakról nem is beszélve. Bizony mondom néktek, a legnehezebb utat egyedül kell megtennünk, mert senki nem lehet mellettünk minden pillanatban, minden helyzetben. Nehéz az élet, de kell hogy legyen egy Utolsó mene dék..." A széplelkü, okos szerző egy ilyen menedéket vél feltalálni a saját blogjában. A menedék tehát képzelt, de ha lakójának íllúziót nyújt, esetleg megteszi.

Nos Tamás is azt hitte, van ilyen menedék és hogy e menedék tulajdonképp nem is a valóságos élettárs, hanem korábbi - elmult - szerelmük. Nos Tamás ebbe a már nemlétező szerelembe szeretett volna visszamenekűlni, ráadásul úgy, hogy a nőt biztosítva saját szerelméről, ez úton próbálta meggyőzni arról, hogy ez a kölcsönös szerelem még mindíg létezik.

Nos ez a bizonyítás nem sikerült. Nem sikerülhetett. Az erőlködés csupán egyvalamit bizonyít: a beteg lélek már képtelen volt a megváltoztathatatlant felismerni, megérteni, befogadni. A tétova lélek ilyenkor egy másik utolsó menedék irányába fordul. Ez a menedék viszont reális...

Minderre nem spekulatíve jöttem rá, hanem az által, hogy megismerhettem a távolodó lélek megdöbbentő és megható kitárulkozását. Ezt azonban csak akkor van jogom nyilvánosságra hozni, ha Eszes Tamás végső titkának címzettje, ill. birtokosa hozzájárul. Az engedélynek nem a szenzáció miatt örülnék, hanem azért, mert ablakot nyitna az eltávozott igazi lelkiségére és talán okulásul szolgálna azoknak, akik félreismerték és ártottak neki, vagy csak cserben hagyták.

Mostmár megírhatom mire céloztam. Tamás búcsúlevelet írt élettársának Bodnár Mónikának. [Talán azért, mert remélte, hogy a búcsú elodaázható, vagy elkerülhető lesz?] A mailben küldött levél szövege a következő.

From: Tamas Eszes <foparancsnok@gmail.com>
Date: 2011/10/26
Subject: Utolsó levelem, mit írok neked.
To: 
bodnar.monikaa@gmail.com

"Moncika, kicsi ribikém!
Minden jelszavam mentve van a gépemen. A fontosak a könyvjelzőbe, a vatera, vagy tigáz, a többi a startlapról indul, csak rá kell kattintani, ha be akarsz lépni, vagy beadja magától. 
Ne haragudj, hogy tönkre tettem az életed, nem volt szándékomban. Azt tudnod kell, hogy nem szerettem nálad jobban senkit. Igazi nő voltál a számomra, egy kedves, aranyos nagy lány. Soha sem akartam ártani neked, ha megtettem, mert megtettem, bocsáss meg kérlek. Köszönöm, hogy velem voltál és boldogságot okoztál nekem. Már nem kérek tőled semmit, nem akarok kérni, belefáradtam az állandó kéregetésbe, bár hibát hibára halmoztam, ezzel elszúrva minden lehetőségemet. A bocsánatodat talán egyszer elnyerem. Nélküled számomra nem létezik semmi, csak űr, sötétség, nincstelenség, soha vissza nem térő szeretet. Nem tudok élni a mosolyod, a nézésed, a bőröd illata, a búgó hangod nélkül. Nem...nem tudja azt nekem semmi és senki sem pótolni, amit jelentesz, adtál nekem. Bár tudom, hogy most haragszol rám, de ne haragudj. el fogsz felejteni engem, hiszen nem voltam én akkora kaland az életedben, mint eleinte reméltem. Sajnálom így utólag, hogy ennyi galibát okoztam neked. Sajnálom minden kimondott betűjét a rossz szavaknak, amiket kiejtettem a számon. Sajnálom, hogy féltékeny voltam, de ez a szeretetemből fakadt. Tudom, hogy néha túlzásba vittem, ezért is kérlek bocsáss meg nekem. Nem magamban nem bíztam, talán az idegen hely, a túlzott barátkozó stílusod miatt volt, mert az vagy nagyon is barátkozó, minden hátsó szándék nélkül. Ez időbe telt, mire rájöttem.Sajnos kevés időt adtál nekem és ez az én hibám volt. Lehetett volna hosszú, boldog életünk, bár az én viharos, kalandos környezetem, nem tudom meddig adták volna meg ezt nekünk. Sajnálok mindent, sajnálom édes Moncikám, hogy így végződött. Nagyon sok boldogságot kívánok neked a további életedben. Engem ki fogsz heverni tudom, bízom benne. 
Majd vigyázok rád, hogy ne legyen bajod, rajtad tartom a szemem. Tudod milyen makacs vagyok, ha valamit megígérek és be tudom tartani, azt be is tartom. Azt hittem, hogy boldoggá tudlak tenni téged, de megbuktam. Csúnyán elbuktam. Ami még fontos telefonszám lehet, a telefonomban megtalálod, vagy tudod a nevet, hogy kit keress. Utolsó kérésem ez hozzád e néhány sor, amit leírtam. 
Bár az elején azzal kezdtem, hogy nem kérek, de csupa kérés ez a levél. Szeretlek mindörökké, és kérlek bocsásd meg minden bűnömet, kérlek ne haragudj rám balga lélekre, de nélküled nem megy. Bocsáss meg Moncika, bocsáss meg szerelmem!
Isten veled egyetlenem :( "


Íme a levél. Torokszoritó! A levél valóban az utolsó volt. Tamás tartotta a szavát - ebben is! Aztán készülődni kezdett... 


Még valamit. Az öngyilkosság akkor "sikeres" ha a túlpartra igyekvőnek pl. sikerül kirugnia maga alól a széket és a kötél nem szakad el. Nos, úgy tudom, mielőtt ez megtörtént volna, Eszes Tamás még leadott egy utolsó jelzést. Ha akkor rohanni kezd valaki, talán megakadályozhatta volna. Dehát mások "magánéletébe" ki szeret manapság bele avatkozni?

A végzetes napon következő történt. 14 óra tájban Tamás Gyöngyöspatáról felhívta élettársát Szolnokon és bejelentet te, most végez magával. Mónika Hartyányi Attiláék számát tárcsázta. Jelen volt a Véderő új főparancsnoka is, aki amondó volt, hogy "magánügyekbe" nem kíván beleavatkozni... Senki sem mozdult...

Eszes Tamás ennélfogva mulasztott! Távol maradt a 16.30-as foglalkozásról. Aki tudott a kora délutáni jelzésről, azt is tudta, miért és hol kell keresni. Nem tévedett. Eszes Tamás ekkorra régen halott volt. Igaz, már nem volt a Véderő főparancsnoka.

Porból lett teste nyugodjék békében.

Epilógus.
Bodnár Mónikától ma az alábbi levelet kaptam.

"Most mindenütt azt olvasom, hogy tudtak volna segíteni neki. Akkor mért nem voltak vele? A Facebookon nem egyszer feltett az oldalára segítség kérést. Szégyellte de nem volt más lehetősége. Akkor senki nem mozdult meg, egy ember sem jött :(( A megemlékezésén százak voltak, hol volt ez a sok ember amikor igazán kellettek volna :( "

Kedves magyar testvéreim!  Ím lássátok - önmagatokat és tudjátok: a tükör nem görbe.

2011.11.07

Sz. Gy.

forrás: szeszak.hu

Adatbázis lekérdezés: 89. Memória használat: 3,523kb