trianoni megemlékezésA hétvégi trianonos emlékmenetről a véleményünket már leírtuk. Mint kiderült azonban, nem vagyunk ezzel egyedül. Legalábbis a megmozdulás már annyira túllőtt a célon, hogy az másoknak is szemet szúrt. A résztvevők beszámolói egyszerűen botrányos képet festenek az eseményről.
 


botrányos megemlékezés
Méltóságteljes emlékezés... Fotó: barikad.hu


Minden szerveződés, aki részt vett ebben az előre láthatóan hibás műveletben, felelős érte, mert a nevét adta hozzá. Akkor is, ha a körülmények ellenére az összetartás, a szándékkifejezés és hasonlók fontosságát hangsúlyozzák – sőt, annál inkább felelősek, mert utólag is legitimálják a dolgot.

Örömmel látjuk viszont, hogy egyre több emberben érik a felelősségteljes gondolkodás, és ítélik el a hasonló jelenségeket, melyek sajnálatosan szinte hozzátartoznak az úgynevezett nemzeti oldalhoz. Reméljük, hamarosan eljutnak oda, hogy már jó előre fel tudják ismerni az ilyen helyzeteket, és nem utólag ítélik el, hanem eleve ki sem mennek oda!

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info

Óriási tömeg?

Azt a tényt, hogy még mindig sokan képtelenek elfogadni a trianoni országcsonkítást, meg lehet érteni. Egy nyomorék ember is fájó szívvel gondol elvesztett végtagjára. A hiánya esetén tudja azt, hogy valóban milyen értéke volt annak, ami elveszített. De az országvesztésnek, vagy a végtagvesztésnek a körülményei, annak kiváltó oka meghatározza a visszaemlékezés hangulatát, keserűségét, esetleges elfogadását. Mert a saját hibából, meggondolatlanságból eredő veszteséget másképp ítéli meg mindenki, mint a váratlan, kiszámíthatatlan tragédia következtében beállt veszteséget.

A kétes politikai csoportosulásokra és személyekre jellemző, hogy minden olyan alkalmat igyekeznek a saját érdekeiknek megfelelően kihasználni, melyek szellemisége összeköti a magyarságot. Lényegükből fakadóan a legalsóbb szintre lefokozva, a lélek síkjáról az ösztönök világába lerángatva lumpenesítik el legszebb, legnemesebb, legfájóbb ünnepeinket, emléknapjainkat. Nyílt ellenségeinkkel szemben, akik gyűlölettel fröcsögve szólnak le mindenünket, ők a ravaszabb megoldásokat részesítik előnyben. Nemzetiek álcájában rombolnak, és ez akár veszélyesebb is lehet, mint a nyílt fröcsögés.

Mi jellemezte a trianoni megemlékezése többségét? Csörömpölés és ordítás. Ingyencirkusz. A hatalom részéről szemforgató sajnálkozás, képmutatás. Még emlékezünk arra, amikor a Fidesz kivonult az országgyűlésből a trianoni békeszerződésre való emlékezéskor. Változnak az idők?

Sem az idők, sem az emberek nem változnak. Talán a körülmények. Sokan minden elismerést megérdemelve, a kellő formában, igaz magyarként, de nem harsányan, hanem csendben emlékeztek a fájdalmunkra. De a lumpeneknek ez nem megy, nekik az ókortól kezdve mindig kijárt a cirkusz és egy kevéske kenyér (vagy sör virslivel). Erre van igényük. Ezt az igény igyekszenek kielégíteni a népámítók, a politikai szélhámosok.

Csendesen, fájó szívvel, a veszteség nagyságának teljes tudatát felfogva kötelességünk emlékezni. Levonni a tanulságokat, a tragédiához vezető hibáinktól való megszabadulás reményében. Meggyőződésünk, hogy a magyarság meghatározó többsége így gondol vissza erre a tragikus eseményre.

A politikai kalandorok által szervezett ingyencirkusz közönségét "óriási tömegként" jelenítették meg propagandájukban. Valóban óriási tömegnek számít Budapesten 1 500 vagy akár 5-6 ezer ember (független liberális és nemzeti oldalak egyaránt 1 500 főről tudósítanak, a szervezőkhöz közel álló források 5-6 ezer résztvevőt írnak az esti tivornyára – maguk a szervezők nem átallnak tízezres tömegről vetíteni), akiknek a többsége kizárólag a koncertek miatt jelent meg, és egy része vidéki volt? Budapest lakossága 1 millió 700 ezer fő, a vonzáskörzeté 3 - 4 millió. Ehhez viszonyítva a párezer ember szinte egyenlő a nullával. Ezt az adatot kiegészíthetjük azzal a ténnyel is, hogy talán 500-an voltak, akik valóban a trianoni tragédiára való megemlékezés miatt jelentek meg, a többség kizárólag az ingyencirkusz miatt. A lényege ennek az egész rendezvénynek az volt, hogy láthattuk, hogy lehet egy fájdalmas emléknapból vásári cirkuszt csinálni. Sörrel, bazárokkal és üvöltő rockzenével. (Maga a rockzene a nemzeti kultúra meggyalázása, még akkor is, ha "nemzeti rocknak" nevezik.)

Nem más ez, mint a nemzeti ünnepeink lumpenesítése.

Csíksomlyót már nem az áhítat, hanem a sült kolbász szaga jellemzi, június negyedikét nem a fájdalom érzése hatja át, hanem a bazári hangulat.
A karácsony és minden más ünnepünk is teljesen ellumpenesedett, a konzum idiotizmus harsánysága szorítja ki az igazi emberi érzéseket, melyeket viszont a rafinált politikai erők igyekeznek saját érdekükben kihasználni.

Ha nem emeljük fel a szavunkat az ilyen folyamatokkal szemben, talán elérnék a céljukat, az emberiség szellemi lealacsonyítását. Azokat a személyeket és szervezeteket is elítéljük, akik részesei ennek a műveletnek, de legélesebben a folyamatot kell elítélnünk, mert ez minden igaz ember kötelessége.

Ez az ünnep méltóságának kérdése. A másik szempont pedig a katasztrofális helyzetértékelés. Akár holnap olyan rendkívüli események történhetnek az országban, melyek bedönthetik a rendszert. Akkor tényleges és azonnali harc kezdődhet maradék hazánkért – és a szabadság felcsillanó reménye egyáltalán nem fogja felkészülten találni nemzetünket. De az „ellenállóknak” a szlovák, szerb, román követség ellen kell tüntetni… Gratulálunk!

Kassai Ferenc - Jövőnk.info