Mit volt mit tenni, egy teljesen új csapatot kellett létrehozni. Ez lett a Magyar Gárda. A 2007, augusztus 25-én megalakult szervezet főkapitánya Dósa István, tiszteletbeli főkapitánya Usztics Mátyás színész lett. Csakhogy Dósa túl jól végezte a dolgát. Nevesen: túl komolyan vette az olyan kijelentéseket, miszerint, bár a Gárdát működtető szervezet elnöke Vona Gábor, a Gárda azért még a Jobbiktól függetlenül, önálló szervezeti egységként működik, a szervezeten belül megtartva és szigorúan véve a hatalmi láncot, amelynek csúcsán nem a Jobbik elnöke, Vona Gábor, hanem a Gárda főkapitánya, Dósa István állt. Ezt azonban a Jobbik vezetősége nem hagyhatta, s Dósa leváltásra került. A leváltás eredményezte az első gárdaszakadást, melynek során az úgynevezett őrző szárny függetlenné vált a Gárdától.

A „mezei” gárdisták pedig nem értették, mi a baj leváltott főkapitányukkal. Kérdéseikre azonban csak hamis, vagy torz válaszokat kaptak, főként Szegedi Csanádtól, és annak jobb kezétől, Egyed Zsolttól. Ők azt hangoztatták, hogy bár a Gárda független, de lányegében azt kell tenni, amit a Jobbik mond, mert ez így lesz jó mindenkinek. Az összezavarodott gárdisták ezt eleinte elfogadták. Ám mivel bajtársiasságból továbbra is tartották a kapcsolatot a „szakadárokkal”, s tőlük egészen más információkat kaptak, sokakban lassan összeállt a kép. Hogy mi történt eztán, arról jobb, ha egy volt gárdista, a Keleti Dandár egykori parancsnoka, Varga Bálint József, alias Bálna beszél. Beszámolóját már csak azért is érdemes figyelemmel kísérni, mert ebből is, akárcsak a későbbi történésekből, az körvonalazódik, hogy minden eszkalációs folyamat a Jobbik zászlóshajójaként emlegetett Borsodból indult ki.

A BÁLNA

VBT: Hogyan lettél gárdista?

Bálna: Ahogy mindenki más, aki gárdista lett. Politizálni nem akartam, de muszáj volt tennem valamit a hazámért.

VBT: Téged is Szegedi Csanád felvételiztetett?

Bálna: Igen, mint itt, Borsodban majdnem mindenkit kezdetben. És a vicces (vagy inkább tragikomikus), hogy mondtam neki: „Figyelj, nekem van egy olyan félelmem, hogy a gárdába olyanok is be fognak kerülni, akik nem idevalók.”.

VBT: Jónak mondtad.

Bálna: Jónak. Mint utólag kiderült, volt köztünk még egykori SZDSZ alapító is. De azért úgy, ahogy, Dósa alatt működtek a dolgok. Aztán történt ugye, a váltás, Kiss Robi lett a főkapitány.

VBT: Hogyan lett Kiss Róbert a főkapitány?

Bálna: Volt egy gárdagyűlés. Egy pincehelyiségben tartottuk, Vona is eljött. Mi elkezdtünk tanácskozni, hogy Dósa után ki legyen az új főkapitány. Szavazati joga csak a megyei kapitányoknak volt. Én akkor még szakaszparancsnok voltam. De mindenki véleményét meghallgatták.

VBT: Mire jutottatok?

Bálna: Tulajdonképpen semmire. Mert alig hogy elkezdtük, felállt Vona, és azt mondta, hogy ő Kiss Róbertet tartaná alkalmas vezetőnek.

VBT: Te mit szóltál ehhez?

Bálna: Mit szóltam volna? Semmit. Azt se tudtam, hogy ki ez a Kiss Robi. Illetve néhányszor találkoztam vele, de ő előtte egy senki volt. A többség el nem tudta képzelni, hogy miért rá esett Vona választása. Később persze kiderült, hogy meglehetősen karizmatikus vezető, és van érzéke a dolgokhoz. Többször, több helyen voltam együtt vele, és jó parancsnok volt. Már, amikor a saját döntéseit hozta.

VBT: Mit értesz ez alatt?

Bálna: Például a sajóbábonyi ügyet.

VBT: Akkor haladjunk sorjában. Először a szavazásról mesélj még, aztán jöhet a bábonyi ügy.

Bálna: A szavazásról nincs nagyon mit mondanom. Vona kijelentette, hogy ő Kiss Robit támogatja, a megyei kapitányok pedig megszavazták.

VBT: Ennyi?

Bálna: Igen. Ennyi.

VBT: Tehát kijelenthetjük, hogy Kiss Róbert a Jobbik embere volt.

Bálna: A kezdet kezdetén igen.

VBT: Na, jó, majd erre is visszatérünk. De először nézzük a sajóbábonyi ügyet. Mi történt Bábonyban?

Bálna: Ez már egy évvel Robi megválasztása után volt. A Gárda sosem látott népszerűségnek örvendett a lakosság körében.

VBT: Ez 2009-ben volt, ugye?

Bálna: Igen, 2009 novemberében. De a lényeg, hogy a Jobbikot akkoriban a Gárda népszerűsége húzta felfelé. Egyre nagyobb volt a bűnözés az országban, az emberek féltették az értékeiket, a saját életüket. Mi pedig a Gárdával, és persze a Jobbikkal, lakossági fórumokat tartottunk szerte az országban. Borsodban a legtöbbet. Amikor pedig nem Gárda-fórum volt, hanem Jobbikos fórum, a Gárda akkor is jelen volt, hiszen mi biztosítottuk a rendezvényeket.

VBT: Azok kedvéért, akik nem tudják, elmesélnéd röviden, mi történt Sajóbábonyban?

Bálna: Elmesélem én azt is, hogy hogyan kezdődött, és azt is, hogy szerintem mi történt.

VBT: Rendben.

Bálna: A balhé előtti napon Jobbik fórum volt Sajóbábonyban, amit a Gárda biztosított. A liberálisok pedig egy ellentüntetést szerveztek, ami majdnem verekedéssé fajult, de sikerült elrendezni a dolgokat.

VBT: Szóval aznap nem történt semmi.

Bálna: Hogy semmi, az túlzás, mert valami mindig történt, de maradjunk annyiban, hogy nem jelentős dolgok. A napi sajtó ingerküszöbét nem ütötték meg. Még a liberális sajtóét sem, pedig ez nagy szó.

VBT: Hogyan fajultak el akkor a dolgok?

Bálna: Na, ez az érdekes! Én akkor szakaszparancsnok voltam. És hát jött az ukáz, hogy menjünk Bábonyba, mert balhéznak a cigányok. Vegzálják a jobbikosokat, és életveszélyesen fenyegetnek mindenkit, akinek a tegnapi fórumhoz köze volt. El is indultunk nyolcan Bábonyba.

VBT: Nyolcan? Hány rendbontóról értesültetek?

Bálna: Hát az előzetes hírek több százas cigánycsapatról beszéltek. De az ilyesmit mindig el kell osztani minimum kettővel. Viszont az tény, hogy nyolcan kevesek voltunk. De a megyei kapitány szólt, hogy hamarosan érkezik a csapatával, és majd együtt bemegyünk a faluba.

VBT: És érkezett a megyei kapitány?

Bálna: Később. De mi értünk oda elsőnek. Megálltam a szakaszommal a faluhoz vezető bekötőúton, és vártuk a kapitányt. Helyette azonban a körzeti megbízott jött. Fiatal, tejfeles szájú kölyök.

VBT: El akart zavarni titeket?

Bálna: Nem, de nem is tehette volna. Nem sértettünk semmilyen törvényt. Egyszerűen odajött hozzánk, és beszélgetni kezdett.

VBT: Na de miről?

Bálna: Hát, hogy nagy a baj a faluban, és reméli, hogy békésen megoldódnak a dolgok.

VBT: Volt erre a békés megoldásra bármiféle remény?

Bálna: Akkor már semmi remény nem volt erre.

VBT: És jött végre a kapitány?

Bálna: Ő nem. De jött helyette platós autókon vagy 30 cigány, kapákkal, kaszákkal, baseball ütőkkel, szamuráj kardokkal felszerelkezve. Leugráltak a kocsikról, és mind felénk rohantak. De olyan vehemenciával, hogy az eléjük álló körzeti megbízottat szó szerint elsodorták.

VBT: Nekik mentetek?

Bálna: Nézd, nekem az embereim épsége volt a legfontosabb. Tudtam, hogy itt mi csatát nem nyerhetünk, de könnyen az életünkbe kerülhet. Szögi Lajos tanár urat pár hónappal előtte lincselte meg egy hasonló horda, szóval sok jóra nem számíthattunk.

VBT. Tehát nem mentél nekik.

Bálna: Kezdetben nem. Az embereket beparancsoltam az autókba. De valahogyan az a bizonyos piros Suzuki, CS. E. bajtársunk kocsija őrizetlenül maradt. Így én és még két társam végül csak nekimentünk a hordának, hogy a kocsit kihozzuk.

VBT: Hárman 30 ellen? Nem valami jó arány.

Bálna: Hát nem. De az Isten aznap velünk volt. Komolyabb baja senkinek sem lett. Csak a kocsinak. De arra szerveztek gyűjtést.

VBT: Gondolom, sokan adtak bele.

Bálna: Sokan és sokat. Az emberek összefogtak, küldtek pénzt elég rendesen. Csak hát Egyed Zsolt egy az egyben benyelte az egészet. Helyette a biztosítónál próbálta elintézni a kárrendezést, de nem jött össze neki, ezért muszáj volt valamennyit, azt hiszem 120 ezret odaadni a pénzből. De csak a Gój Motorosok 160 ezret adtak, és még rajtuk kívül nagyon sokan kisebb-nagyobb összegeket. Kábé 400 ezer forint körül. Mondjuk Egyed Zsoltinak nem ez volt a legszánalmasabb húzása. Csak kettőt mondok el a rengetegből, jó?

VBT: Jó.

Bálna: Na, az elsőt sosem felejtem el. Szentendrén voltunk, egy gárdarendezvényen, amit szétvertek a sünök. No, most amikor ez történt, az összes megye előtt ott álltak a kapitányok. Kivéve Borsodot. Nekem kellett odaállni Zsolt helyett.

VBT: Mért, ő közben hol volt?

Bálna: Beült a buszba, amivel jöttünk. Aztán, amikor a balhé véget ért, szépen előjött.

VBT: És a másik eset?

Bálna: Azt majd a maga helyén elmondom. De most térjünk vissza a bábonyi verekedésre. Szóval rajtunk nem esett túl sok, és túl komoly sérülés.

VBT: Az hogyan lehetséges?

Bálna: Úgy, hogy alig hogy elkezdődött a csata, már meg is állt jó néhány rendőrautó. A rendőrök pedig szétválasztottak minket, s a ránk támadók közül nyolc embert ott, a helyszínen előállítottak. Őket később előzetesbe is zárták.

VBT: Ez a nyolcas szám üldöz titeket. Ti is nyolcan voltatok, a cigányok közül is nyolcat vettek őrizetbe.

Bálna: Igen, ez már egy dupla nyolcas. Végül aztán a többiek is odaértek, de akkorra már vége lett a balhénak.

VBT: Mi történt aztán?

Bálna: Mondtam, hogy a cigányok közül nyolcat bevarrtak előzetesbe. Két évig voltak bent, hát ez alatt a két év alatt eléggé sokat találkoztunk velük a bírósági folyosókon.

VBT: Ott már nem akartatok egymásnak ugrani?

Bálna: A csudát. Nem azt mondom, hogy a végén összehaverkodtunk, mert az túlzás. De normálisan elbeszélgettünk velük. Például együtt röhögtünk a védőügyvédjük próbálkozásain.

VBT: Mit értesz ez alatt?

Bálna: Hát eléggé abszurd volt. Az ügyvéd például megkérdezte, hogy honnan tudtuk, hogy a támadók cigányok? Hát mondom, a sötét bőrükből és a temperamentumos viselkedésükből. Erre az ügyvéd visszakérdezett, hogy ezzel az erővel lehettek volna olaszok is.

VBT: De Olaszliszkán se olaszok laknak.

Bálna: Hát nagyon nem. Mondtam is az ügyvédnek, hogy ne haragudjon, de magyar falvakba sosem láttam még csoportosan vonuló, felfegyverkezett olaszokat.

VBT: Mit mondott erre az ügyvéd?

Bálna: Hát hogy honnan tudtuk, hogy fel voltak fegyverkezve? Mi van, ha csak a földekre mentek dolgozni?

VBT. Tényleg. Mi van, ha valóban?

Bálna: Neked is csak azt tudom mondani, amit az ügyvédnek mondtam. Paraszt gyerek vagyok. Kizárt dolog, hogy valaki november közepén a repceföldre baltával menjen dolgozni. Na, de nem is ez az érdekes. Mármint nem az, ami a tárgyalóteremben elhangzott. Hanem, amit a vádlottak a folyosókon nekünk mondtak.

VBT: Miket mondtak nektek?

Bálna: Például, hogy már előző estétől folyamatosan itatták őket sörrel, borral, pálinkával. És közben olyanokkal beszélték tele a fejüket, hogy, már elnézést a kifejezésekért, de holnap majd jönnek a gárdisták, aztán megbasszák az asszonyaitokat, meg falhoz vágják a gyerekeiteket, aztán rátok gyújtják a házat.

VBT: Úristen! De kik mondták ezeket?

Bálna: Mi is ezt kérdeztük. De csak annyit mondtak: „Jobb, ha nem tudjátok.”

VBT: Ez elég fenyegetően hangzik.

Bálna: Ó, hát lehetett volna ott még nagyobb gebasz is.

VBT: Hogy érted?

Bálna: Az egyik cigány elszólta magát, hogy az ő „’megrendelőik” szóltak a Fekete Seregnek is. Már, hogy jöjjenek ők is Bábonyba. És akkor majd itt végre összecsaphatnak a Gárdával.

VBT: Na, még csak az hiányzott volna…

Bálna: Nekem mondod? Ott akkor emberhalál lett volna mindkét részről. De a „megrendelők” szerintem valami ilyesmit is akartak. Csak végül a Fekete Sereg elállt a dologtól. Ők ilyen üzleti alapon hozzák a döntéseiket, és ebből nem reméltek hasznot. Szóval maradtak ott, ahol voltak.

VBT: Annyiszor említetted már ezeket a bizonyos megrendelőket. Szerinted kik lehettek?

Bálna: Bárki lehetett. Akár az MSZP, akár a Fidesz, akár a Jobbik. Ugyanis a maga hasznát mindegyik le tudta volna fölözni a balhéból.

VBT: Az MSZP-t még értem. De mi haszna lett volna ebből a többinek?

Bálna: Nézd akkoriban nem az „Építsünk hidat”, volt a szlogen, meg nem cukiságkampány volt. Hanem arról szólt a retorika, hogy igenis van cigánybűnözés. És hogy ennek megfékezésére a Jobbik az egyedüli megoldás. Mármint… a Jobbik és a Gárda. És azóta is szentül hiszem, hogy minket oda meghalni küldtek. Vágóhídra, ha úgy tetszik. Hogy aztán egy világraszóló botrány kerekedjen a dologból.

VBT: Pont akkor történtek a romagyilkosságok, amiket a Kiss testvérek, illetve Pető Zsolt követtek el. Ez valóban egy jó ellenpont lett volna.

Bálna: Hát igen. Egy olyan gyilkosság, amit cigányok követnek el magyarok ellen. A dologgal kapcsolatos véleményemet egyébként a tárgyalóteremben jegyzőkönyvbe is vették.

VBT: Mit mondtál?

Bálna: Csak annyit: „Véleményem szerint az igazi bűnösök nem ebben a teremben ülnek.”.

VBT: Említetted a volt gárdafőkapitány felelősségét az ügyben.

Bálna: Hát… ha ő tudott erről a bábonyi esetről, akkor az a baj. Ha meg nem tudott, akkor meg az. Mármint hogy ez egy nyilvánvaló provokáció. Ezért mondtam még az elején. Amikor Robi saját döntéseket hozott, akkor jó főkapitány volt. De amikor a Jobbik által hozott döntéseket hajtatta végre, akkor… na, akkor lettek az ilyen Bábonyhoz hasonló ügyek.

VBT: Csakhogy aztán Kiss Róbertnek is menni kellett, ha jól tudom.

Bálna: Igen. De nem a nőügyei miatt. Hanem, mert lassan, de biztosan felnőtt a feladathoz. Jó főkapitány lett, olyan, aki valóban függetleníteni akarta a Gárdát a Jobbiktól. A gárdisták már sokkal inkább rá hallgattak, mint Vonára. Ezt viszont a Jobbik nem hagyhatta.

VBT: Ahogy korábban Dósa esetében sem hagyta.

Bálna: Pontosan. Na, és akkor került ki a Kuruc Infóra az a bizonyos videó, amin Robi egy gárdista lánnyal csókolózik. Gárdista körökben mindenki tudta, hogy ez a Jobbik által megrendezett lejárató kampány volt. A Gárda újra erősödni kezdett, lassan kezdte népszerűségben lehagyni a Jobbikot, kellett egy újabb szakadás.

VBT: Mi történt a videó után?

Bálna: Rá két napra Robi lakásán volt egy értekezlet, és ott ő elmondta, hogy ez van, a párjával lerendezte a dolgot, de ő nem vállalhatja tovább. Mi ezt persze elfogadtuk, de elkezdtünk töprengni, hogy akkor vajon ki lépjen Robi helyére. Ekkor hátulról valaki bemondta, hogy legyen az Ináncsi Józsi. Én személyesen akkor még nem tudtam, hogy ő kicsoda, de a többiek mondták, hogy jó ember.

VBT: Szóval majdnem ugyanaz történt, mint Dósa után Kiss Robi megválasztásakor.

Bálna: Igen. Azzal a különbséggel, hogy itt Vona már nem volt jelen. Szóval megválasztottuk Józsit, de úgy, hogy ő a Gárda vezetője, viszont mellette megmarad tanácsadóként Robi. Megállapodtunk abban is, hogy a Jobbiktól többé utasítást nem fogadunk el, a Kuruc Infónak pedig nem adunk interjút.

VBT: Amiért leközölték a csókos videót.

Bálna: Igen. Abban is megállapodtunk, hogy innentől kezdve döntést csak a vezérkar hozhat. Hát ez mind szép és jó volt, csak a gyűlés után két nappal Ináncsi már interjút is adott a Kurucnak, és elmondott mindent. Tehát homlokegyenest mást csinált, mint amire felhatalmazást kapott.

VBT: Gondolom, ezt nem hagytátok szó nélkül.

Bálna: Nem, bizony. Újra összeültünk, és leváltottuk Ináncsit. Amikor viszont erről Vona tudomást szerzett, előállt azzal, hogy Józsit nem lehet leváltani. Aztán jött vagy három szavazás is, és végül hoztunk egy senkinek nem jó megoldást.

VBT: Mi volt ez?

Bálna: Hogy három részre tagoljuk a gárdát: a Magyar Gárdát Juhász Tamás vezeti, a Nemzeti Gárdát Ináncsi, a Csendőrséget meg Mészáros.

VBT: Juhász Tamást ismerted?

Bálna: Jaj, dehogy ismertem… ő is Vona embere volt. Úgy rántotta elő őt, mint bűvész a cilinderéből a fehér nyulat. Volt is egy összeveszésem Vonával. Emiatt is, meg amiatt, mert azt találtam mondani neki, hogy mi nem neonáci gárda vagyunk, hanem magyar gárda.

VBT: És ez nem tetszett neki?

Bálna: Nem. A későbbi lemondásomban ez a veszekedés is szerepet játszott. Tudod, akkor már nagyon tetőztek az indulatok a Gárda és a Jobbik között. És én, aki akkor már a Keleti Dandár parancsnoka voltam, próbáltam függetleníteni a Gárdát a párttól. És próbáltam valamiféle anyagi hátteret is megteremteni a Gárdának, egy Gárda-Hangyaszövetkezet kiépítésével. Ez arra lett volna jó, hogy a szükséges pénzösszeggel tudjuk támogatni egymást.

VBT: Mint például miben?

Bálna: Például a ruhapénz. Mármint… ha valakit feljelentettek, mert gárdaegyenruhában volt, akkor a bíróság bírságot szabott ki, több tízezer forintos tételekben. Aztán ott voltak még az utazási költségek. Ide menni, oda menni, buszt bérelni, autókat szerezni, ez is pénzbe került ám. Meg a perköltségek a tüntetéses előállítások miatt... És már anyagi tartalékaink végén jártunk.

VBT: Mi lett ezzel a Gárda-Hangyaszövetkezettel?

Bálna: Leszavazták. Azt mondták, hogy mindent csak a Jobbikon keresztül lehet intézni. Na, úgy meg nem akartam. De a lemondásom végleges oka nem ez volt.

VBT: Hanem?

Bálna: Mondtam, hogy Egyed Zsoltival kapcsolatban lesz még egy történetem. Hát ennek van itt most az ideje.

VBT: Kíváncsian várom.

Bálna: Hát egyszer csak jött az Egyed Zsoltitól egy parancs, hogy 3-4 fős csoportokban járőrözzünk éjszakánként cigánylakta településeken. Hát ezt már nem vállalhattam. Mondtam is Zsoltinak: „Ha valakit agyonütnek közülünk, te mondod meg majd a családjának?”. De hát a Zsolti mindig is ilyen „bátor” volt. Sose felejtem el, amikor még a Coca Colánál dolgozott. Jött a gárda-, vagy jobbikos rendezvényekre a kis kólás furgonjával, leparkolt, felment a színpadra, mocskos multik így, mocskos kufár cégek úgy, aztán… lejött a színpadról, beült a kis kólás autójába, és hazabaktatott. Egy szó, mint száz, betelt a pohár, lemondtam.

VBT: Elfogadták a lemondásodat?

Bálna: Valósággal tapsoltak neki. Mármint Egyedék, meg Szegedi Csanádék. A gárdisták nem, azok sajnáltak. De akkor már ki törődött velük?

A FŐNIX ÉJSZAKÁJA

Ahogy a fenti beszélgetésből is kiderült, a Gárda egyáltalán nem vérnősző barmok gyülekezete volt. Senki nem akart senkit megfélemlíteni. S ha akart is volna, mindig akadt a csapatban egy egészségesen, józanul gondolkodó ember, aki a fék szerepét magára vállalta.
A Gárda csupán olyan emberek gyűjtőhelyévé vált, akiknek a nagypolitika nem volt ínyükre, ellenben a hazájukért tenni szerettek volna valamit.
Személyes tapasztalataim is azt mutatják, hogy a gárdisták, amellett, hogy felvonultak, és ha kellett, kellő határozottsággal léptek fel adott helyzetekben (például falunapi részegek, és más hasonló provokátorok ellen), egyetlen olyan esetet nem tud senki említeni, amelyben egy gárdista bárkit is bántalmazott volna eltérő vallási-, vagy politikai nézetei miatt, illetve más bőrszíne miatt.
Ilyen egész egyszerűen nem fordult elő. Olyan ellenben rengetegszer, hogy ruháján gárdaszimbólumot viselő gárdistát, vagy akár gárda-szimpatizánst mások bántalmaztak.
Hogy a Jobbiknak megfélemlítés volt-e a célja a Gárda életre hívásával, azt a Jobbiktól kell megkérdezni.
Azonban akármi volt az akkor még magát radikálisnak hazudó párt célja, azt nem érte el.
A Gárda szép, lassan önálló szervezeti egységgé csiszolódott.
És nagyon sok helyen segített.
Vörös iszap katasztrófától az árvíz sújtotta települések mentési munkálatain keresztül a rendezvények biztosításáig. És ezeket feladatokat a gárdisták teljesen ingyen, szabadidejükben végezték.
Fizetségül pedig folyamatos lejáratást, munkahelyről való kirúgást, kocsmai verést, állandó szidalmakat kaptak.

Hogy voltak-e hiányosságai a Gárdának? Rengeteg. Például a személyi állomány fizikai és mentális állapota. De mindkettőn lehetett volna (s hozzá teszem, kellett is volna) javítani. Mert megérte volna javítani mindkettőn. Hogy mást ne mondjak, amit a kormány most a tartalékos állomány életre hívásával igyekszik megtenni, az ott volt előttük. Működőképes szervezetként. Csupán arra lett volna szükség, hogy a már meglévő gárdistákat valamiféle szűrőn átrostálják, hogy a bevált főkapitányt ne mozdítsák el a helyéről, és hogy államigazgatás szinten felkarolják, pártoktól függetlenné tegyék.

Hogy miért mondom mindezeket múlt időben? Mert nincs már olyan, hogy Gárda. És ha valaki netán elkezdené sorolni a rengeteg utódszervezetet, s annak jogfolytonosságát emlegetve azt szajkózni, hogy márpedig a Gárda igenis él, csak ilyen, vagy olyan formában, akkor én egy nagyon egyszerű válasszal tudok élni. A gárda akkor él és létezik, amikor mindenki, minden magyar ember tudatában van létezésének. Akár jobbikos, akár fideszes, akár liberális. Akár jár tüntetésekre, akár sosem mozdul ki otthonról. Akár sváb, akár cigány származású.

Hogy lenne-e bármiféle értelme a Gárdát újra, ezen a néven restaurálni? Véleményem szerint nem. Egyrészt, mert a más országok nemzeti gárdáival való összehasonlítások mindegyikében megbukna. Másrészt pedig, mert az egykori gárdisták többsége véglegesen kiábrándult mindenből, amiben szerepel az, hogy oroszlános mellény, vagy szebb jövő. Ugyanakkor a Jobbik nem is engedné, hogy a Gárda újra összeálljon, hiszen a néppártosodás felé vezető úton elképzelhetetlenül nagy akadályt jelentene számára. A Jobbik ugyanis mára megerősödött, biztos anyagi hátérrel rendelkező üzleti konglomerátummá nőtte ki magát. Neki sem félkatonai csapatra, sem több ezres taglétszámra nincs szüksége innentől. A Gárdát sikeresen leépítették. S most épp a tagság létszámának lefaragása van soron. Éppen akkora méretűre, hogy a torta szeletei optimálisan nagyok lehessenek.

A Gárda tehát az a Főnix, amelyik kétszer is újjáéledt hamvaiból. Harmadszorra viszont elsöpörte néhány Zara zakós, kölyökvizslás, valódi nemzeti konzultációs, proto-liberális trendi fazon.

Béke poraira!
(folyt.köv.)

KÖVETKEZIK:
A CSEND HANGJAI - III. RÉSZ - A (MAJDNEM)KERESZTAPA
(Egy díjnyertes dokumentumfilm margójára)

() VBT ()