Bendegúz fontos idézet: "Mióta tagságomat megszüntettem, már másképp nézek a Jobbikra. Elemző szemmel; látom, hogy itt a vezetésnek nem az az érdeke, hogy tényleg jobb legyen az embereknek, hanem az, hogy kialakítsanak egy olyan tömeget, amit könnyen tudnak kontrollálni, befolyásolni, és üzletet tudnak csinálni belőlük."

Amikor még Jobbik tag voltam, jó érzéssel töltött el járni az utcákat a tagtársaimmal. Majdnem minden hétre jutott valami feladat. Szórólapoztunk, terjesztettük a Jobbik anyagait, ahol csak lehetett. Standoltunk a forgalmasabb helyeken, osztogattuk a régi Barikádokat, melyeket már nem tudtak eladni és más anyagokat.

Ezek mellett akadtak más fontos teendők is. A taggyűléseken megvitattunk a teendőket, előadásokat hallgattunk meg és beszélgettünk. Beszélgettünk sok mindenről, többek közt a vezetőségről, hogy nem annyira figyelnek ránk és kiemelten egy személyről, Novák Elődről. A tagságon belül sokaknak nem tetszett Novák Előd, aki egy sunyi, alattomos és gyáva ember (pont olyan, mint a többi politikus). Igyekeztünk ott keresztbe tenni neki, ahol csak lehet, de a vezetőség gyakorlatilag érinthetetlen onnan lentről. Feleségül vette Duró Dórát, aki a koránál (tapasztalat hiányánál) fogva alkalmatlan a feladata elvégzésére.

A parlamenti választások eljöttével győzködtük az embereket, hogy mi vagyunk a mentőöv és ránk szavazzanak. Házról-házra, lakásról-lakásra járva gyűjtöttük a kopogtatócédulákat a hidegben és esőben, így segítettünk. Mindenki sok energiát és időt adott bele. Volt aki az utakat járva, saját benzin költségen a plakátokat ragasztgatta fel az arra kijelölt területre, volt aki a szórólapokat szórta és volt ki az adminisztratív teendőket végezte. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Gyakorlatilag a tagságból mindenki be lett osztva egy körletbe, s önkéntes módon részt vett a szavazatszámlálásban, így jó magam is. Az irodában aznap este mindannyian összegyűltünk és megünnepeltük a választási eredményt. A kerületünkben élő emberek többsége az MSZP és FIDESZ szavazóbázisából kerül(t) ki, így a kerületi eredményhirdetésnél nem volt kétséges, hogy toronymagasan ők vezettek, de ez nem zavart minket. Büszkeséggel töltött el, hogy bejutottunk a parlamentbe és megelőztük az LMP-t.

Azonban a választások lecsengésével - amikor már minden ránk bízott feladatot elvégeztünk, - észrevehető volt, hogy a tagságot elhanyagolta a pártvezetés. „Többé itt nincsen ránk szükség, eldobtak, akár egy darab rongyot”, ez az érzés töltött el engem és többek közt e-miatt döntöttem úgy, hogy kilépek a pártból. A választásoknak vége, nem jött több feladat, több kampányolás, csak a nagy semmittevés.

Mióta tagságomat megszüntettem, már másképp nézek a Jobbikra. Elemző szemmel; látom, hogy itt a vezetésnek nem az az érdeke, hogy tényleg jobb legyen az embereknek, hanem az, hogy kialakítsanak egy olyan tömeget, amit könnyen tudnak kontrollálni, befolyásolni, és üzletet tudnak csinálni belőlük.