A pártvezetésnek viszont esze ágában sincs levonni a tanulságokat! Nem kellene véletlenül megkövetni Endrésikéket? Ahogy az Szabó Gábor pártigazgató belső körleveléből (lásd a mellékletet) kiderül, ennek a kérdésnek gyorsan elébe mennek, közölve, hogy „nem térhetnek vissza közénk”. Nem gondolják komolyan, hogy ennyi mocsok és hazugság után bárkit is ilyen gondolatok foglalkoztatnának? A kérdés korántsem ez, hanem hogy van-e annyi gerinc a Jobbik vezetésében, hogy nyilvánosan megkövetik Endrésiket és társait, Kisgergely Andrást, Nagyházi Zoltánt, valamint Holcman Lászlót, továbbá a feloszlatott borsodi alapszervezetek tagjait, és mindazokat, akiknek csalódást okoztak azzal, hogy ez idáig leplezték és fedezték hazug, pénzéhes zsidajukat, eldobva tagságuk jó részét, és beáldozva a pártot is. (Arról nem beszélve, hogy egy országot átvertek a hazug nemzeti kamuflázzsal.)

A kérdésekre választ ad a hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő körlevél. A zsidajuk kedvéért kirugdosott képviselők és alapszervezetek tucatjai a „Jobbik ellenségei által befolyásolt emberek”, és Csanád megkoronázása ennek a „rossz helyzetnek a felszámolása” volt. Mintha nem épp Csanád fulladna most a saját mocskába!

Megtudjuk továbbá, hogy a filoszemita megyei ülés hatalmas siker volt, a háromfős alapszervezetek (egy fogyatékos vagy alkoholista, a falu bolondja, és egy másik városból importált elnök, aki legalább még egy helyen elnök – megérne egy külön cikket!) alakítása „nagy lendületű munka”, a besült kazincbarcikai demonstráció országos jelentőségű esemény volt, a nem létező belső nyugalom pedig egyenesen csodákat szült…

A körlevél célja is kiderül a végén: óriási az aggodalom, hogy az egyre nyilvánvalóbb hazugsághalmaz a maradék tagságot is eltaszítja a hazugok pártjától. A nyomós érv a meggyőzésre: „Csanád sem ezt szeretné”! Értitek? Vigyétek tovább a hazugság zászlaját – Csanádért!

Juhász Pál – jovonk.info

Megjegyzés: Friss hír: Szegedi kilép a Jobbikból, de a párt elnökségének felszólítása ellenére nem adja vissza EP képviselői mandátumát. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a hazáját és a korábban vélelmezetten azt szolgáló pártot az ilyen sunyi, hazug, romboló mételytől féltő Endrésiket támadó vakjobbikosok, ha már az illő bocsánatkéréshez és megkövetéshez nincs gerincük, vajon Szegedi orra alá is olyan buzgón fogják-e odadörgölni a kézjegyével ellátott eskütételét? Elvégre mi a különbség a két ember között? Nos, csupán annyi, hogy az egyik egy hazug, törtető, pénzhajhász zsidó, akit már a saját körei is megvetnek, a másik pedig egy hazájáért minden elszánt, szűkebb és tágabb környezetében köztiszteletnek örvendő magyar ember!